Somme parti hajnal
Névtelen hősök sárban kúszva,
Holt bajtársaknak vérében úszva,
Véres kezükben ott a fegyver,
Ölsz, vagy megölnek, döntened kell.
A senki földjén nincsen kegyelem,
Át kell másznod a hullahegyeken.
Hallod már az ellen hangját?
Szuronyt szegezz, rohamra hát!
Nem hallasz mást, csak a szívverésed,
Nem bukhatsz el, túl kell élned.
Golyók fütyülnek a fejed mellett,
Nem fordulhatsz meg, támadnod kell!
A bajonetted embert talált,
Istenként osztod a gyors halált,
Zárótűz robban, mindenki fél,
Kezedre száradt az alvadt vér.
Eljön a hajnal, a köd leszáll,
Mindenhol ott van a bús halál.
Sisakok, puskák széjjelszórva,
Lábad előtt egy szétlőtt hulla.
Nem rendülsz meg, hisz megszoktad már,
Nem ez volt az első csatád.
De egyszerre csak azt látod,
Melletted halt meg a jó barát.
Nem érdekel már, hogy megérte,
Kúszni a sárban, fagyban, vérben.
Hisz az élet már semmit sem ér,
Hidegen süvít a hajnali szél.
Csak a holtak lelke beszél...
