Elhagyom a várost

Szépirodalom / Versek (731 katt) macika
  2016.11.08.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/11 számában.

Mikor úgy érzem, hogy feladom,
a várost muszáj elhagynom!
Szeretem a dombokat, hegyeket,
bejárom az egész Mecseket!

Hatalmas fák alatt pihenek,
a pillangók táncára éhezek,
repkednek virágról virágra,
itt rátalálok a boldogságra.

Fenyő illata terjeng a légben,
erdei ösvényen lépkedek serényen,
még most is oly sok avart látok,
majd ellepik a medvehagyma virágok.

Orfű csodája tárul elém,
mikor ott állok a domb tetején,
hatalmas tó csillog fényesen,
a nap sugara táncol rajta kéjesen.

A parton ülve lábam vízbe lógatom,
a madarak vidám énekét hallgatom,
a víz jó hűs, simogat, mint a selyem,
és a hatalmas fák lombjai intenek nekem.

Előző oldal macika