Füstölők / három szimfónia

Szépirodalom / Versek (696 katt) Norberto
  2016.11.09.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/11 számában.

Ma a harmadik füstölőt gyújtom.
Nincsen se büdös, se semmi, csak miért ne alapon
növelem a hamu-halmazt a sima fehér lapon.

Első szimfónia, levendula.
Elmosódott vonalakkal rajzolom le magam,
Néha iszok egy korty vizet, az első mindig kiszárít,
csíp a sebem, amit a kezemre karmoltam,
persze véletlen, de ez nem is számít.

Második szimfónia, eper.
Itt már a fejem kezd fájni, de megszokható ez is,
mint a búcsúzkodás, a vonat távolba gurulása,
és mindig hiányzol, magamhoz ölelném a sínt is,
de nem jönnél vissza ettől, drága.

Harmadik szimfónia, kókusz.
Már nem fáj a fejem, hozzászoktam.
Lassan kifogy az aranyszín gyújtóm, pedig csak
játszottam vele mindig, úgy tűnik, a játék is öl.
Este van, csend, kussolnak a madarak,
álmomban hozzád indulok, csak ne keljek föl.

Előző oldal Norberto