J. K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Október 25-én jelent meg Magyarországon Rowling legújabb könyve. Amikor elkezdtem olvasni, elfogott a nosztalgia: utazás a 9 és ¾-ik vágányról, a bájitaltan órák, a tekergők térképe, a kalandok, a barátság...
A Harry Potter tinikorom legmeghatározóbb olvasmányélménye volt. Mint a legtöbb tizenéves, én sem szerettem olvasni, de J. K. Rowling könyvei magukhoz láncoltak. Emlékszem, volt olyan, hogy hajnaltól egészen éjfélig olvastam, mert a regény egyszerűen letehetetlen volt. Mi volt Rowling sikerének a titka?
Először is a kiváló mesélő érzék: könnyed, érthető nyelven ír, lendületesen, a leírások érzékletesek, a párbeszédek még tartalmaznak mondanivalót. A varázsvilág elbűvölő: ugyan, ki nem szeretne különleges lenni? Persze, hogy mindenki, különösképp a gyerekből felnőtté váló tinédzser. A Harry Potter könyvek ugyanazt mesélik el, mint minden tündérmese: a jó és a rossz küzdelmét, ahol is a viszontagságokon, az élet nehézségein sokszor átbukdácsoló ifjú győzedelmeskedik és a végén hős lesz. Ezenkívül valami furcsa „aura” is belengi a könyveket. Hangulatuk van. Ahogy haladunk előre a könyvfolyamban, egyre sötétebb és idegőrlőbb, míg végül az utolsó részben mindez feloldódik.
Rowling legújabb Potter története koprodukció: John Tiffany-val és Jack Thorne-val írta közösen. Ez nem regény, hanem színpadi szövegkönyv. Aki a régi regények világát és hangulatát várja, csalódni fog: rövid leírásokban és párbeszédekben bontakozik ki a cselekmény. Voldemort legyőzése után vagyunk tizenkilenc évvel, amikor is Harry középső gyermeke, Albus Perselus is betölti a tizenegyet és első útjára készül a Roxfortba. A vonaton megismeri a régi ellenfél, Draco Malfoy fiát, Scorpiust, aki legjobb barátja lesz. Albus erős önbizalomhiánnyal küzd, nehezen éli meg, hogy hős apja mellett ő jelentéktelen, ráadásul – egyedüliként a családban – a Mardekár házába kerül.
A történet az ifjú Albus nehézségeiről, apjával való viszontagságos érzelmeiről szól. Nincsen őrült izgalom és váratlan fordulat, olvasmányos és érdekes, de ennyi: ez már nem az a varázsvilág, amiben felnőttünk, és amit szerettünk. Újra hangsúlyoznom kell, ez egy szövegkönyv és nem regény! Éppen ezért az olvasás nem hat úgy az érzékeinkre, mintha ugyanezt színpadon látnánk. Csak reménykedhetünk, hogy egyszer Magyarországon is bemutatják a darabot, addig is marad a fantázia, amire Rowling ebben a művében is tág teret ad.
Aki szerette a hétkötetes Potter sorozatot, olvassa el: egy könnyed, laza estén kitűnően lehet rajta szórakozni és legfőképp nosztalgiázni. Aki még nem olvasta a Potter világ könyveit, annak azt tanácsolom, mindenképp azzal kezdje, így megérti a visszautalásokat is.
Jó olvasást kívánok!