Majd megérkezem
Létezésem bizonyítom.
Csendben csak árva nesz vagyok.
Alig hallhatóan súgom,
hogy magamra ne hagyjatok!
Szél rázza a nyárfa ágát,
csak bámulom én nyugtalan…
Így rázza a börtön rácsát
az ártatlan rab hasztalan.
Fa is mintha szabadulna,
előre hátra hajladoz.
Bár törésig meghajolva,
de nem leszek alázatos!
Mint a szélben fájó nyárfa.
Eltűrve az ősz viharát.
Szívemben az évek sora
új utakon suhan tovább.
Reményteli új utakon,
hol megint élek, létezem,
elindulok egy hajnalon
és önmagamhoz érkezem.
2016.10.05.
