Valóság
Nekem nem kell már az akarás!
Túljutottam a hegygerincen.
A múltam is már csak látomás,
szemembe port felejtés hintsen.
Értelmetlenül törtem magam.
Győzni a legyőzhetetlenen.
Lassan kihullt harapó fogam,
és már mindenre azt mondom: nem.
Nem vágyakozok, nem álmodok.
Elhiszem a valóság mását.
Utat lépteimmel taposok,
nem kutatom titkok világát.
Megfejtettem, mi rám tartozott.
Amikor hazudtak mosolyok.
Ha a szó bennem kést forgatott
magamon én ütöttem, nagyot.
Nem keresek kérdésre választ.
Zsigereimbe az igazság.
Hazudnak, vagy gáncsolnak lábak...
Egyetlen kincsem a valóság.
Lehet, a tapasztalás hamis,
valósághű mátrixban élek,
de ha ez sincs elfogy hitem is.
Akkor már semmit sem remélek.
2015.05.25.
