Aranka, a drága mesél

Neoprimitív / Írások (1118 katt) Camino
  2016.07.04.

Hajdanában-danában, mikor én még szűz lyány vótam, arany bogaram, s még nem kaptam be a legyet… Aaaaaa, de mit is beszélek… Szóval úgy az őskor után valamikó… mán akko se állt jól a szömöm se, így osztán drága jó idesanyámék úgy döntöttek, ekűdenek oda, hol a madár se jár, nem ám olyan embör, aki meghebrákol a pimpilimpijével. No! Nehíz dóguk vót biza, me akkortájt mán nem vótak égig érő vártornyok, aranyapám, ahova beültessenek az ablakba, míg gyökeret nem eresztek. Nem vót mán tűzokádó sárkány se, hacsak a szomszéd nyüheteg Tóthnét nem tekintjük annak, hogy gyünne rá a vékonyfosás, de akko is minimum gyüjjön sündisznyó a hátsó fertályábúl (de a tenyeres-talpas szipirtyójárul majdan máskor mesélök)… Szóval hun is tartottam? Ja egen… Törték mán a fejüket, hova az Isten háta megé lehetne engem vinni, hisz még szegény János atyánk is kitért én miattam a hitébül (Isten nyugosztalja a drágámat). Ne tátsd a szád! Asszed te majd kevésbé kacsingatsz jobbra meg balra? No, de mindegy is.

Lényeg a lényeg… útnak eredtünk nagynénémhez, aki Bivalybasznád után lakott egy fertályórányira hogyishíjjákon… valami Tápiólepenyén vagy hun… Azé oda akartak engömet vinni, me a néném olyan rút vót szerencsétlen, hogy kipusztult a környékérül embör s jószág egyaránt. Ha értél ocsmányságot, bogaram! Az igaz, hogy amibül kettőnek kellett rajta lenni, abbul annyi vót, amibül meg egy… abbul egy… no de az a szemöldök! Há ez a Kiszel Tünde, vagy ki az isten csudája, sírva rimánkodna a receptért… Uram fia! Soltész Rezső ha lepaktált vóna egy racka birkával, akko nem lett vóna ilyen szénaboglya a feje búbján, mint ennek e… A mellyei? Tán a kanyarba találkoztak egymással, amúgy ment mindkettő a maga útján, amerre a szem ellát. S a nemesebbik felibül olyan gázokat produkált, hogy jajjj annak a szentéletű embörnek, aki égő gyufával osonkodott a közelibe. Manapság egy atombomba robbanása enyhe fuvallat lenne, drága gyermekem, ahhoz a produkcióhoz képest. No de annyit jártatom a számat, a jó isten áldjon meg, jobbrul is, meg balrul is, hogy egészen megszomjaztam. Mielőtt folytatnám, megyök, oszt iszok egy kupicával (tán kettővel) az öreg pálinkájábul, amíg ott horpaszt a lócán. Jobban mögy a mese-mese mátka tüle. Te is hörpölsz egyet, aranyom?

Előző oldal Camino
Vélemények a műről (eddig 1 db)