Cikázó gondolatok...
Szépirodalom / Megtörve (801 katt) | csabi6669 |
2016.05.24. |
Egyedül vagyok, üres az ágyam,
A hallgatag félhomályban.
Hideg köd gomolyog, a hegy elvész,
Megannyi fájó emlék, mi elemészt.
Villámok cikáznak a nehéz lepel alatt,
Ég és föld között megrengnek a falak.
Hallgatom, ahogy elcsendesedik a világ,
S megtörik a szív, s elnémul a vágy...
Hallgatom, a szív bús dobbanását,
Könnyeimnek hűs csobbanását.
Hagyom... hogy áramoljon a gondolat,
Így temetem a felgyülemlett gondokat.
Előző oldal | csabi6669 |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |