Lássatok...
Lássatok...
Varjak serege szánakozón károg,
szárnycsapások, mint vészjósló fellegek...
Versengenek tán, mint gyászos ítészek...
a balsors az, mi ágakon kuporog?
Lássatok... s mint, aki üzenetet hoz,
holdtól a naphoz, mint apró égi jel.
Értsd a békém! Létezem, ne felejts el!
Egy hófehér galamb repül. Lássatok...
Csúnyában szépet, a rosszban jóságot,
valóságot vágyban, töröttben épet,
gyúló fényt, fekete között fehéret,
hálát a gyűlölet fölött, lássatok...
Hol édes álom angyalcsókot kapott,
hallják-e koppanni a koldus botját?
Nyílik-e szem ott, ahol jobb a vakság,
imára kulcsolt kéz kér...? Bűnbocsánatot.
Megtalálni a lélek egyensúlyát,
a háborút békévé csöndesgetni,
csitítani haragot, elengedni
s szeretni, mint galamb a tiszta búzát.
Lássatok... s mint, aki üzenetet hoz,
holdtól a naphoz, mint apró égi jel.
Értsd a békém! Létezem, ne felejts el!
Egy hófehér galamb repül. Lássatok...
