LFZO (10/21) (2006-7)

A jövő útjai / Novellák (1287 katt) Rohadék
  2010.11.28.

A férfi és a lány húsz méterre feküdt hason a földön. Felültek, hogy lássák, mi maradt a járműből. Nem sok. A füst erős csóvában szakadt fel az éterbe. A páros egymásra nézett. A lányból kiszakadt egy nevetés. LFZO is elmosolyodott.

- Ez nem lehet igaz - hahotázott Eszter.
- Ez jó számcím... - simogatta kecskeszakállát a másik.
- Én... én most megölöm Magát - vetette rá testét és minden erejét a lány áldozatára, aztán fojtogatni kezdte. LFZO nem ellenkezett. Sokáig szorongatta a férfi torkát, míg az meg nem szólalt:
- Nekem nem kell levegő. Ja, és ha megkérhetném, ne dörgölje az alfelét így az enyémhez...
- Pedig biztos AZT akarja... Gratulálok, sikerült, a Magáé vagyok... Gyerünk - lihegett a lány tébolyodott módjára, és letépkedte magáról az alsóneműit, majd megfogta a férfi kezét, és odanyomta a fenekéhez, hogy az markoljon bele.
- Nagyon megy ez a vetkőzős szám, különösen nagy ugrások előtt - lökte le magáról a síró lányt LFZO, és porolgatta kényesen ruháját. A lány teljesen összeomlott, alul semmiben összehúzóckodott, úgy bömbölt. LFZO a lehető leghidegebb és legmegvetőbb tekintettel nézett rá, majd előhúzott belső zsebéből egy másixivart.
- Ha majd befejezte a nyivákolást, szóljon már, mert folytatnám a sztorit - fújta ki a füstöt.
- Rohadjon meg a folytatásával... és a sztorijával is... - hüppögte amaz.
- Nem lehettek a földön rögtön intelligens emberek. Szépen sorban kellett jönnie a dolgoknak. Bizonyos folyamatoknak ugyebár szüksége van fényre, tudjuk fizikaórákról. Aztán, ha már adott a sok minden, ami kell az élet születéséhez, hát ha akarja, ha nem, mexületik, mert nem tudott mást tenni az anyag. Először csak növények, aztán jöttek olyanok, amik még nem tudnak elválni a víztől, de aztán a lemezmozgásoknak köszönhetően (környezetváltozás hatására) mégis, így jöttek ki néha kicsit, aztán egyre tovább, míg végül már az volt a baj, hogy ha túl sokat voltak vízben. Elég, ha ők maguk nagy része víz. Hogy más és más élőlények alakultak ki, azt természetesen szintén meg lehet magyarázni a klímák különbözőségével, amik nem tudtak nem létrejönni - mivel nincs minden pontja a Földnek ugyanolyan távol a Naptól. Más hőmérséklet, más talajviszony, puff, máris más életforma. Ezért volt ugye, hogy a naposabb tájakon inkább barnábbak lettek az emberek, mint a hidegebb tájakon... de már megint előreszaladtunk. Ahh. De unom már ezt a sok kezdetet. Már szívesebben állnék a piros hóban, de akkor nem élvezetes, ha nem jácom végig rendesen a játékot.
- Hogy Maga mennyit tud locsogni.
- Nem baj az. Szóval...

Eszter felugrott és a férfihoz lépett.

- Elkérhetem a szivart?

LFZO átnyújtotta. A következő pillanatban parázzsal előre belenyomták a szemébe, hogy félig befúródott.

- Tényleg - nyugtázta a piros. - Jó ötletet adott, hogy hova tegyem, mikor lapozni akarok az újságban, ha séta közben olvasok - hunyorított egy másodpercig, aztán a két fülén kifújta a füstöt. A lány szinte meg se lepődött. Újra összeesett, és holtfáradt tekintettel bámulta a fekete cipős alak fekete cipőjét.
- Folytatnám...
- Kapja be...
- ...azzal, hogy az élet fenntartásához, ami ugye hogyan is fejlődhetett ki, na hagyjuk, meg kellecületnie az igénynek. Klímaváltozás aránylag kis helyen is bekövetkezhet, borzalmasan rövid idő alatt. Elég említeni egy szimpla zivatart, a megfigyelést és az észrevételt. Nem tudott nem olyan lény lenni, akit nem zavart az eső, vagy hogy elég hideg van-e vagy meleg. Az élet fenntartásához, ahhoz a rencerhez, ami lehetővé tette azt, a környezetnek is meg kellett felelnie, különben, ha az összetétel megváltozik, azt hívhatjuk a halál születésének. Hiszen, ami ecer létrejön, ill. mexületett, az meg is hal - ahogyan ezt az emberek hívják, pedig csak megy egy Kört. Legyen az élőlény, vagy nem az. Persze, persze, meghalni csak az élőlényexoktak, jó. De most igyekezzen globálisan áttekinteni - a világegyetem is létrejött - ki akadályozhatná meg a pusztulását? (Bárki is születne, aki képes rá, azzal, hogy mexületett, már benne is van, hogy meg fog halni...) A slusszpoén pedig, hogy a világegyetem, mikor meghal, akkor valójában mexületik. És ez érvényes minden lényeges dologra. Ahol nem ez történik, nyilván nem elég lényeges az univerzum szemszögéből. Például egy szaros emberélet. Ez az egész istenverte folyamat pedig ecerűen csak azért van, mert...?
- Nem lehet másként...
- Bravó! Néhány óra alatt felfogta, amit más biztos megtett volna már a második mondat után.
- Ne sértegessen. Épp elég bajom van - simogatta a hasát a lány.
- Van kérdése esetleg?
- Milyen alakú az univerzum, Maga Nagyokos?
- Gömb.
- Hahah! Hogy lehet bármilyen alakú, ami végtelen?
- Jóízű kacagása ellenére ez nem ilyen könnyű. Az imént fejtettem ki a lényegét. Figyeljen. A világegyetem nem végtelen vagy véges. Ecerre mind a kettő. Mit gondol, a bolygók, a napok miért gömb alakúak? Miért teremtette így meg „mindenét” az univerzum, ha nem a saját hasonlatosságára?
- Mert nem lehetett másként...
- Igen, de most nem erre gondoltam. Gondolkozzon csak: mi az, ami kifordítva pontosan ugyanaz, mint eredetileg? Másképpen: mi az, amin bármilyen irányban elindulva előbb-utóbb ugyanoda ér vissza?
- A gömb?
- Igen! Próbálja elképzelni, hogy egy labdát ki tud fordítani teljesen, anélkül, hogy felsértené bárhol. Menjen csak át saját magán, mint ecellem. Mi jön létre?
- ...Gömb...
- Na látja. Amíg fordult, addig élt. A kiindulási pont ugyanaz, mint a befejező. Kiindulás: születés. Befejezés: halál. De csak ugyanoda juthat legtávolabb, ahonnan elkezdődött. Ezt vetítse át a csillagokra, a világegyetemre. Nagy robbanás: születés és az előző kör halála - ami nyilván ugyanaz a kör, mert nincs másik (mivel ugyanabból van). A gömb a tökély! Maga az imént végiggyalogolt az univerzumon. Ment egy KÖRt. Érti már, mi történt az imént?
- Nem nagyon - öltözködött szipogva a lány.
- Gondoltam. De nem is ez a lényeg. A lényeg a folytatás, mert egyenlőre még a Kör harmadánál is alig vagyok túl.

Előző oldal Rohadék