LFZO (09/21) (2006-7)

A jövő útjai / Novellák (1256 katt) Rohadék
  2010.11.28.

Eszter ötven perce kuporgott jóllakottan a hátsó ülésen és azt hitte, megőrült. Persze próbálta észérvekkel megmagyarázni, mi történhetett. De már kezdett belefáradni. Arra gondolt, hagyja magát sodortatni az árral, legalábbis egyenlőre.

- Jót tett a körséta?
- Milyen körséta? Egyenesen jöttem. Nem mehetett el mellettem, hogy ne lássam. Nem értek semmit. Kicsoda Maga? - fogta könyörgőre.
- Gondoljon a gyerekre. Amíg teheti.
- Maga egy tuskó. Úcéli bunkó paraszt.
- Na bumm. Magát meg úgy csinálták fel, hogy azt se tudja, ki fia - flegmázott LFZO.
- És érzéketlen.
- Mint mondottam volt, nem a kedvességemről vagyok híres. ...Vicces. Erről az jut eszembe, amikor egy Spíler nevű halottal beszélgettem, akit lelőttek. Azt mondta, nem látta, hogy meghúzzák a ravaszt, épp egy mondat közepén tartott felemelt kézzel, amit aztán nem fejezett be, ugyebár. Szóval olyan gyors a kilőtt golyó, hogy mielőtt felfognád, hogy a kakas kattan, már régen átlőtték a fejeden. Az ember ujja ráfeszül a ravaszra, elég csak ennyit mondani, „az ujja ráfeszül a ravaszra”, és már halott is, aki szemben áll a csővel - mesélte ájtatosan a tájnak a piros. Behajolt a kocsiablakon, és úgy kérdezte: - Hát nem érdekes?
- Ha lenne Magában egy csipetnyi emberség, már eleresztett volna - szipogta a lány.
- Hát nem eleresztettem? Oda ment, ahova akart. Arról persze elfelejtettem felvilágosítani, hogy erről a helyről csak én tudom kivinni. Oké, belátom, ez az én hibám - tárta szét a karját LFZO egy sebzett pantomimes arcával. Véletlenül ki is ejtette a szivart az ujjai közül. Gyorsan próbált utánakapni, de leesett a földre, és begurult a kocsi alá.
- O-ó. Ki kéne szállni - emelkedett fel egy sápadt arc a kocsiajtót kinyitva.
- Miért?
- Égett a szivar...
- Na és?
- Kicsit folyik a tank, azért álltam meg.

Eszter rémülten nézett a férfira.

Előző oldal Rohadék