Zápor
Mint nyári zápor, úgy érkeztél te is.
Emlékszem még…
A forróságot elnyomta,
Mikor felettem a zápor elhaladt.
S mint a villám, úgy jött,
Nyakamba ontotta a hűvös,
Simogató nyári szellőt.
Ablakomon át láttam felvillanni
Szemei fényét, majd dörgése
Felrázta mindennap árnyam.
S csak tombolt a vad vihar,
Hűvös éjszakán ő lett forró társam.
Majd, ahogy jött, úgy ment, valahol tudtam,
Ez a zápor sem tart örökké, de más az,
Mi most van, mert sok vihar közül
Csak ő hagyott hátra langyos szellőt,
Benne életre szóló szikrával.
Amelybe ha újra belecsap villámja, ó
Édes esőcseppek oltják majd el a lángokat.
