Az álmatlanság udvarán
Távoli, hideg csillagok
közönyös fénye.
A Hold is elbandukolt
valahova.
Egy kihalt tanya képe,
álmom megtört tükre.
Lassan lépdelek a
szótlan éjszakában.
Rozzatag kerítés lécein
futnak ujjaim - göcsörtös
szálkás teste belém mar.
A kerítésen innen s túl
báránytetemek fekszenek.
Egy magányos fa tetején
ül az éjszakai bagoly.
Kinevet s elrepül.
Tolla tétován perdül
s a vállamra kerül.
Sehol egy éber lélek.
Kutya sem csahol,
Most máshol csatangol.
Égő szemmel, megtört
testtel az éj meggyötör.
Hideg földre fekszem
a kihalt éjszakában:
hajnalt vagy álmot
várva.
