Macusomról
Hideg napra ébredtünk,
az ablakon kilestünk,
hatalmas hó esett le!
A lapát ide van készítve.
Felöltöztem, sapka, sál!
A kis kutyám már az ajtóban állt!
Ő a telet szereti, már csak
a hátsója látszik ki.
Az orrát a hóba dugja,
amit tegnap eldugott,
azt szimatolja. Már meg is van!
Szalad vele, nehogy valaki elvegye!
Forgolódik ide–oda,
de huncut a kis ebadta!
Szemem elől eltűnik,
fehér bundája most nem rikít.
Mindig a lapát elé rohan!
Ugrál a legnagyobb hóban,
a mínuszok repkednek,
de őt nem érdekli cseppet sem.
Egy kicsit be kell mennünk,
fel kell, hogy melegedjünk.
Szomorúan ballag utánam,
de nekem már lefagyott a lábam.
Bent a meleg elnyomja őt,
és már húzza is a lóbőrt!
Olyan édesen alszik,
a takaró alól alig látszik.
Az érzéseink egyformák,
szeretjük egymást egyformán.
Kicsit én is pihenek,
s a boldog pofijára figyelek.
Olyan jó, hogy ő van nekem,
vele vidám az életem,
ha jó a napom, szinte nevet,
ha rossz, velem kesereg.
A szívem csücskében van a helye!
Mindig ott is marad benne.
Az életemet is rábíznám,
és soha el nem hagynám.