Zuhatag

Szépirodalom / Versek (892 katt) macika
  2015.02.03.

Milyen magasról, milyen erővel
zuhan le a habokat maga alá gyűrve.
Milyen robajok törnek ki belőle,
milyen gyönyörű, ahogy tovább folyik előre.

Hány hektoliter, hány liter,
hány deciliter lehet?
Jó lenne addig élni,
még ki számolom ezt.

Kő kövön nem marad, amerre lezuhan,
és mégis hány életet ment meg,
Mikor már a
mederben van.

Gyönyörű ez a zuhatag,
és ez még nem is olyan nagy.
Ha fentről nézem, épphogy csordogál,
de lentről üvölt, mint a sakál.

A sok fa közt a víz kanyarog.
A fű, amit letapos,
oly szép, csodálatos, üde,
harmatos.

Ahogy rásüt a zuhatagra a nap,
a szivárvány tör rajta utat.
Jó lenne maradni még,
de félek, itt marasztal a fekete éj.

Amit egész nap ámulva néznék,
az éjszaka biztos, hogy félnék.
A neszektől-zajoktól
a kísérteties hangoktól.

Előző oldal macika