Remete
Remeteként élem az életem,
én döntöttem így, mert ez így jó nekem.
Nem akarok látni emberi arcot,
nem akarok hallani, csak egy hangot!
Elhúzódtam az emberektől messze,
a tihanyi nagy üregekbe.
Megnyugodott a lelkem,
mióta remete lettem.
Nem vagyok szomorú, boldog
ember vagyok.
A szakállam velem van,
a földtől kicsit kopott.
Erre ritkán járnak emberek,
nem kell félnem, hogy
bámulják a lényemet,
hogy kigúnyolják az életemet.
Remeteként minden este
csak egy hangot akarok hallani.
A jó istenhez imádkozni.
Az ő hívó szavára elaludni.
Remeteként boldog vagyok,
csak a jó isten az, akiben bízok,
tőle mindent elfogadok, s ha
a kezét nyújtja, máris indulok.
