Csak tűrj...
Megsüketít a világ zaja,
Életerőm is fogytán,
Néma magányba, ha zárkózom,
s hangom elfojtván.
elsorvad szerelmed,
zűrzavar támad,
s végül megkeseredsz,
megsemmisül lényed.
Nehéz egyéniséged kitárni,
az életed sójában,
szemed világában tükröződik
a vereség gondolata,
mint hajdanán Trójában,
Megválaszolatlan feltevések,
melyek már legbelül széttépnek,
örökké egyedül maradsz,
s eltipornak, mint holmi gazt.
Folyton a miértek keresése,
meglelni a tiszta szépséget,
észre se veszed, hogy elrohant
melletted az élet,
Ragadj meg minden apró örömet,
hisz annál
nagyobb ajándék nincs,
az emberi szerelem a
legszebb kincs,
mi éltet, mi boldogságot hozhat,
s meglátod, új alkonyod virrad.
