Fehér szakáll

Szépirodalom / Versek (900 katt) macika
  2014.12.01.

Nagy léptekkel indul el, hisz
piros ruhát húzott fel.
Nem tudom ki?
De jól áll neki.

Hófehér a szakálla,
piros a ruhája,
jó nagy a pocakja,
a derekát az öv szorítja!

Az utakat barangolja,
a puttonyát alig bírja,
az ajtót kopogtatja,
hogy az ajándékokat odaadja.

Az ajtót kitárják,
a puttonyt csodálják,
a sok ajándékot várják,
amit levélben kértek a drágák.

A gyerekek megszeppenve,
de mégis a puttonyba lesve,
rázendítenek a versre
és szép énekekre.

A versnek mikor vége van,
a kis csomag a markukban van,
az anyuhoz futva mindenki mutatja,
mit hozott a télapóka.

A Danika csak áll ott,
nem szaval, hull a pelyhes fehér hót!
De azért várja a csomagot!
Hisz ő is írt neki egy lapot!

A katicabogarat elénekli,
de csomag így is jár neki!
Az anyja ölében ülve el is dicsekszik.
Mert a télapót ő is szereti.

Ő ki? Most már jól tudjuk,
hisz oly régóta várjuk,
mikor leesik a hó, megjelenik
az ajándékokat osztó télapó.

Most már indulnia kell,
sok a dolga még éjjel,
sok cipő várja üresen,
az ablakba fényesen.

A cipőket az ablakban
meg kell töltenie hajnalra.
Őket sem felejtheti,
reggel had örüljenek neki.

Előző oldal macika