VÍzcseppek 27/26 (2006)
Eszter és Vándor fáradtságos útról, az éjszaka közepén szálltak ki egy autóból, hogy pihenhessenek egy kihalt utcai hotelban.
- Mi a baj? - csillogott a világító tesceme.
- Én csak azt akarom, hogy te, mióta ismerlek, jót csinász itten mindenkivel... és tudnod kell, mert fontos, hogy... - simogatta gyengéden a férfi a lány buksiját. Ekkor hirtelen a kutyás alak kilépett a lámpafénybe. Egy különös alakú napszemüveget viselt, és próbálta fékentartani a zsömleszínű kutyát.
A két ajak már csak pár centire volt egymástól, de most az idegenre néztek, aki odaszemtelenkedett. A fickó elengedte a pórázt, és a habzó szájú kutya rájuk rohant.
Vándor ellökte maga elől Esztert, és rárohant a kutyára. Az meg, mintha csak kiképezték volna erre, sikeresen felülkerekedett, és pillanatok alatt átharapta Vándor torkát, majd elkezdte darabokra tépni a fejét.
A boszorkányangyal ettől teljesen elvesztette a fejét - akkorát sikított félelmében, hogy száz méteren belül megrepedtek az üvegablakok. Az állat, gyilkos dolga végeztével Eszterre kezdett morogni, és lassan közelített hozzá.
- Szólj rá... Miért bántottátok Vándort... Mit ártott ő nektek?... Kérlek... Állítsd meg...
- Van nálad kutyakex?
A kutya nekiiramodott a halálra rémült, már alig világító lányra. Vándor élettelen testéből patakokban folyt a vér, a veszett vadállat fogait és állát megnyirkosította.
Még egy, apróbb sikoly, ahogy Eszter elkezdett menekülni, mert rájött, a kutyára nincs hatással. Alig jutott huszonöt méterre, mikor egy kifeszített drótban megbotlott, és hatalmasat vágódott. A kutya, amint utolérte, azonnal a torkára ugrott. Lenyomta a földre, és várt.
Az lány csak ennyit kérdezett, miközben fénye teljesen kihunyt, és könnyei homályossá tették látását:
- Miért? Miért? Miért? Mi-
Az állkapcsok egy pisszenésre összezáródtak, az angyal homlokának közepére pedig rácseppent egy vércsepp Vándor véréből.
