VÍzcseppek 27/19 (2006)
Egy hajléktalan, harmincéves, derékig érő hajú férfi körbenézett, és káromkodva vakarta a fejét. Senkit sem látott a közelben, vagy az ablakokban, így elszánta magát, hogy közelebb megy. Lassú léptekkel haladt előre, a hanyatt fekvő testhez, akinek végtagjai, haja teljesen szétálltak. A hófehér tescinte világított a sötét betonon.
Az eső csepegni kezdett.
Mexólította, többször is, de nem volt válasz. A feje fölé térdepelt, meg akarta bökni a vállát, hogy figyeljen már. Nem jutott el odáig, mert egy esőcsepp pontosan a lány homlokának közepére esett. Ebben a pillanatban villámgyorsan kinyitotta a szemeit.
Barátunk a rémülettől hátraesett.
