Egyedül

A jövő útjai / Novellák (1385 katt) Ebenezer
  2014.08.14.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/8 számában.

A világ lakosainak száma 7.251.093.481 fő. Most elmesélem, hogyan öltem meg 7.251.093.480 embert. Én, George Alan Kroche.



- George, ma este fantasztikusan játszott a Delgano Kvízben, és most itt áll a végső kérdés előtt. Már nyert 250 ezer dollárt, és ha erre az utolsó kérdésre is helyesen felel, Öné lehet a főnyeremény, az egy millió dollár! Óriási az izgalom itt a stúdióban és minden bizonnyal odahaza a tévéképernyők előtt is. George, mit szól ehhez?
- Alig hiszem el, fantasztikus érzés.
- Természetesen! Őrült ez a játék! De, mint ahogy azt tudja, George, a szabályok szerint, ha nem tud helyes választ adni az utolsó kérdésre, akkor hiába volt minden igyekezete, sajnos üres kézzel távozik innen.
- Igen, tudom.
- De ne keseredjen el, mert én most azt mondom Önnek, hogy itt van nálam egy 350 ezer dollárról szóló csekk. Akarja látni?
- Hogyne!
- Tessék, itt van. Látja? A kamerának is megmutatom. Igen, 350 ezer dollár! És ez most azonnal az Öné lehet, George, ha úgy dönt, nem akar az utolsó kérdésre válaszolni. Jól gondolja meg! Biztos 350 ezer vagy bizonytalan egy millió? Ez az Ön döntése, George, csak magán múlik.
- Azt hiszem, megpróbálom az egy milliót.
- George, biztos ezt akarja? Lehet, hogy pénz nélkül megy haza. Miért nem fogadja el a 350 ezer dollárt? Önök, kedves nézők, elfogadnák? Vagy kockáztatnának?
- Én inkább kockáztatnék.
- Húha, nagyon merész ember Ön, George. Tudja mit? Legyen 450 ezer dollár! De ez az utolsó ajánlatom! 450 ezer dollár most azonnal! Nos?
- Szeretném megpróbálni az egy millió dolláros kérdést.
- Maga egy igazán makacs ember, George! De tetszik nekem! Erről szól ez az őrületes játék. Hölgyeim és uraim, a műsor történetében először, egy játékos nem fogadta el a 450 ezer dolláros csekket, és megnézhetjük, mi a végső kérdés! Egy millió dollárért! Fantasztikus! Készen áll?
- Igen, azt hiszem, igen.
- George, mondja, mire költené az egy millió dollárt? Mi az a titkos kívánsága, amihez ennyi pénz kell?
- Szeretnék magamnak venni egy kis szigetet.
- Egy szigetet?! Fantasztikus! Ez aztán egy kívánság! Nos, lássuk, meglesz-e hozzá a pénz! Nézzük tehát az egy millió dolláros kérdést! Így hangzik: Hogy hívták azt az embert, akinek fia 11 éves korában, előadást tartott a négydimenziós testekről a Harvard egyetemen?
- Jaj…, bárcsak tudnám a választ. De nem, sajnos nem tudom.
- George! Nagyon sajnálom. Ön kiválóan játszott, de az utolsó kérdésre nem tudta a feleletet. Boris Sidis lett volna a helyes válasz, rettenetesen sajnálom, George. És mivel nem fogadta el a 450 ezer dolláros biztos nyereményt, így most pénz nélkül kell hazamennie.
- Ilyen a szerencse.
- Igen, George. De ne csüggedjen, hiszen játszhat még, ahogy bármelyik kedves nézőnk is játszhat ezen az őrületes játékon, ehhez mindössze annyit kell tenniük, hogy felhívják a képernyőn látható számot! Viszontlátásra a jövő héten, mert akkor is lesz Delgano Kvíz!



- George, üdvözlöm a Bennet Show mai adásában és köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.
- Jó estét, Jim.
- Azt hiszem, különösebben nem kell bemutatnom Önt a nézőknek, hiszen jól emlékszünk még arra, hogy egy héttel ezelőtt a Delgano Kvízben Ön egy bámulatos játék után sajnos nem tudott felelni az utolsó, az egy millió dolláros kérdésre, és mivel a felajánlott 450 ezer dollárt korábban nem fogadta el, üres kézzel kellett távoznia. Hogy érezte magát akkor?
- Nagyon el voltam keseredve. Bíztam benne, hogy tudni fogom a választ a legutolsó kérdésre is.
- Igen, el tudom képzelni. De George, hadd kérdezzem meg, hogy érzi magát most?
- Fantasztikusan! A fellegekben!
- George, én ugyan már tudom, miért, de mondja el a nézőknek, mi történt.
- Szinte hihetetlen az egész. A műsor után két nappal felhívott egy ügyvéd, aki a tévécsatornától kapta meg a számomat és találkozót kért. Nem tudtam, mit akar, de elfogadtam. Igazán furcsállottam a dolgot, azt hittem, valami jogi probléma merült fel a játékban való részvételemmel kapcsolatban.
- De nem ez történt, ugye?
- Nem, egyáltalán nem. Az ügyvéd papírokat hozott és közölte, hogy mostantól az enyém a Roino-sziget a Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztráliától 50 mérföldnyire.
- Hihetetlen! Hogyan lehetséges ez?
- Az ügyvéd azt mondta, a megbízója látta a kvízműsort, és nagyon megérintette mindaz, ami ott történt, ezért úgy döntött, hogy megvásárolja, és a nevemre íratja a szigetet.
- Mintegy vigaszdíj?
- Igen, úgy is mondhatjuk.
- Tudja, ki volt ez a jóságos adakozó?
- Nem, sajnos nem, de szeretném neki ezúton is megköszönni. Remélem, nézi a műsort.
- Nos, igen, azt én is remélem! Kedves nézőink, ez egy páratlan történet, szinte hihetetlen, de mégis igaz.
- Még nem is tértem magamhoz én sem. Hiszen teljesült egy régi kívánságom!
- George, maga egy igen szerencsés ember. Mikor látogatja meg a szigetét?
- Ó, bárcsak azonnal mehetnék! De előbb pénzt kell gyűjtenem a repülőjegyre és a hajóbérlésre. Alig várom!
- Sok sikert hozzá, George.
- Köszönöm.
- Még egy utolsó kérdés. Ez az egyetlen titkos vágya volt, vagy van még valami más kívánsága is? Ki tudja, talán most is néz minket egy titokzatos jóakaró!
- Nem, ez volt. Egy sziget.
- Ugyan, George, ne szabadkozzon! Hátha ez is valóra válik!
- Nem, nem hiszem, hogy az megtörténne.
- Szóval mégiscsak van valami! Halljuk, George! Szerintem mindenki kíváncsi rá. Mi az?
- Nos, nemrég láttam egy dokumentumfilmet Észak-Koreáról. Azt kívánom, hogy rendeződjék az ottani helyzet, és a két Korea ismét egy ország legyen.
- Ez egy komoly óhaj, George! De ki tudja? Kedves nézőink, George volt a vendégem, akinek valóra vált egy álma. Vajon a második is? Ha igen, tőlünk fogják megtudni! Jim Bennet vagyok, és a reklám után folytatjuk!



- Neve?
- Kérem, már elmondtam számtalanszor.
- Uram, a kérdésre válaszoljon! Annál hamarabb végzünk.
- George Alan Kroche.
- Mr. Kroche, azonos Ön azzal a Geroge Alan Kroche-kal, aki ez év március 24-én, két hónappal ezelőtt részt vett a Delgano Kvíz műsorában, és nem tudott felelni az utolsó, egy millió dolláros kérdésre?
- Igen, de már ezt is elmondtam…
- Mr. Kroche, csak a kérdésre válaszoljon!
- Jó.
- Mr. Kroche, Ön az, aki egy ismeretlentől megkapta a csendes-óceáni Roino-sziget tulajdonjogát egy ügyvéd közreműködésével?
- Igen, én vagyok.
- Részt vett Ön március 31-én este a Jim Bennett által vezetett Bennett Show adásában?
- Nem tudom, miért kérdezik ezt. Igen, én voltam!
- Mr. Kroche, fontos, hogy együttműködjön velem, és csak a kérdéseimre válaszoljon. Végül is Ön fordult hozzánk védelemért.
- Igen, persze.
- Rendben, folytassuk! Mr. Kroche, mikor és hogyan értesült róla, hogy Észak-Korea feltétel nélküli békekötést és a határai azonnali megnyitását jelentette be?
- Május 5-én a XNN hírműsorában hallottam.
- Járt Ön, vagy bármelyik hozzátartozója, illetve ismerőse valaha is Észak-Koreában?
- Nem, soha.
- Mikor és hogyan támadták meg Önt először?
- Május 8-án egy férfi állított meg az utcán, hogy kívánjam azt, hogy a felesége ismét szeresse. Mondtam, hogy nem tudok ilyesmit tenni és ne zaklasson. Erre megütött.
- Mr. Korche, a rendőrségi jelentések szerint Önt az elmúlt két hétben 79 alkalommal támadták meg, hol a nyílt utcán, hol üzletekben, hol az otthonában, és az elkövető minden esetben arra akarta kényszeríteni, hogy kívánjon valamit az érdekében. Igaz ez?
- Nem tudom pontosan a számot, de rengetegszer megtámadtak, igen.
- Ha Ön a saját szavaival szeretné megfogalmazni, mit gondol, miért támadták meg ezek az ismeretlenek Önt?
- Nyilván azt gondolják, hogy a kívánságaim valóra válnak.
- Ön is ezt gondolja?
- Nem, dehogy is! Tudja hányszor kívántam már, hogy bárcsak ne mentem volna el a Delgano kvízbe?! Vagy hogy ne kaptam volna meg azt a szigetet?!
- Mr. Kroche, nyugodjon meg!
- Persze, elnézést, csak tudja, eléggé fel vagyok zaklatva.
- Ne térjünk el a tárgytól!
- Bocsánat.
- Mr. Kroche, Ön szerint hogyan tudna magán segíteni az FBI?
- Nem tudom, ez a maguk szakterülete. Nyilván van erre valami megoldás.
- Mr. Kroche, nézze, az ügynökség rendelkezik tanúvédelmi programmal, de ahogy azt a neve is mondja, ezt kulcsfontosságú bűnügyek koronatanúinak biztosítjuk. Ön azonban nem ilyen koronatanú.
- Azt hiszem, felesleges volt Önökhöz jönnöm. Maguk nem tudnak, vagy nem akarnak segíteni.
- Mr. Kroche, én megértem a felindulását, de mégis mit kíván, mit tegyünk Önért?
- Tudja mit? Ne csináljanak semmit! Egyszerűen csak mindenki tűnjön el az életemből!

Előző oldal Ebenezer
Vélemények a műről (eddig 9 db)