Ébred a napfény

Szépirodalom / Versek (1132 katt) Norton
  2014.07.17.

Ébred a napfény, éled a táj,
Rebben a fecske, az égi madár,
Csillan a kulcs és kattan a zár,
Az ablakon túlról halk zene száll.

Kacag a felhő, amerre mész,
Fölötted lebegve, vidáman néz,
A szellő egy ölelő, baráti kéz,
Hajdani boldog időket idéz.

Színpompás virágok illata jár,
Alszik a macska, az éji halál,
Dalol a fű meg a szarvasbogár,
A természet édeni öröme vár.

A napsugár színtiszta, világos réz,
Szelíden megérint, halkan becéz,
Dobban a szíved, és megáll az ész,
Mert csókja oly édes, akár a méz.

Egy fiú az útról a járdára lép,
Anyja a fa mellől virágot tép,
Mindenütt szikrázó, üdítő kép,
Hiába tagadnám…

Az élet szép.

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 4 db)