A kézírás védelmében

Szépirodalom / Versek (1118 katt) Csillangó
  2014.07.09.


Cirkalmas lenyomatú lélek,
szenvedélyből teremtett,
elmecsípést vakaró, szálló,
világot fénnyé váltó,
beszédből lett
képlet,
- s véset -


Bölcs ősök elemin első élménye,
legbelső ősalakból
felzuhogó és sejlő és suhogó
ékesség után korgó
katedrális szavakból,
eszmefüst jóllakott kéménye,
s bérce...


Hangok füzére!
Rajzolt gondolat!
Mit gátak közé
nem szoríthatnak
gépek
s búgó fények...


Levelek! Írjátok csak magatok!
Merre szálltok, üzenő galambok?
Szó helyét töltik kenyérdarabok?
Szisszenésetek őrzik még szelek,
véletlen gyűrt lapok?
Betűkbe tűrt holnapok,
mely tájon csatangoltok?
Tán egyenruhába szippant
az elpötyögő unalom?
Hol van már az a cirkalom...


Artisztikus szavak
formálói, Ti,
kezek, szemek, lelkek,
arcok, karcok, harcok
kivetítői, Ti!
Kézíró-élményt feledők
táborába legalább Ti
ne távozzatok!
Papírba fojtsátok,
mi belül szorongat...


Búgó fényű gépek!
Legyetek csak szikár
gondolat,
ne lélek-véset,
s író végzet.
Őrizzétek,
amit fehérségre
harmatoz a lélek,
de ne úgy, mint első hordozó...
a szárny csak papíron kibomló!


Mert a Tollpapír nem évültség
ékes pecsétje,
légtelen lelkek erkélye,
szerény fénye,
éjszépsége...
Az egyén is ég,
nemcsak a Hatalom.
Hol van a cirkalom?...
Betűd, mondd, merre lép?
Bánatot mutat ki,
vagy mámoros menedék?


Minden kézírásban az Ember szép.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 4 db)