Linktár

Letöltés

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/2 számában.

Lucy a virtuális város szélén Kapcsolódás nélkül tartott hazafelé egy osztálytalálkozóról. Újabban gyakran szervezték ezeket a Rendszerbe, főleg, ha a valahai gyerekek nagyon szétszóródtak a világban. Így volt ez most is. Kibéreltek egy olcsó kis helyiséget a "város" szélén, és az elmúlt órákat a közös emlékek felidézésével töltötték. Meg büszkélkedéssel.

Ahogy a visszatérőpont felé tartott, Lucy enyhe irigykedéssel hasonlította össze a saját, unalmasnak érzett munkáját a többiek színes feladataival…

- Akarsz nekem dolgozni?

A Központi Program nem jelezte előre kommunikációs szándékát, és a kapcsolódási procedúrát is mellőzte. A kérdése egyszerűen megjelent a lány agyában.

- Hát már hogy a manóba ne?! - vágta rá ő gondolkodás nélkül megörülve a várható izgalmaknak. Majd gyorsan át is fogalmazta a mondandóját, amikor rájött, hogy ez így nem elég egyértelmű, és ráadásul a negatív nyelvtani formák valamiért nem is mindig mennek át a közvetlen agyi kapcsolatokon. - Igen! Igen! Igen! IGEN!! Persze! Hogyne! Mikor kezdek?
- Biztos? - azzal elárasztotta az agyát az összes blogbejegyzés az elmúlt irtóra sok évből (legalábbis ezek kivonata), amik mind azt ecsetelték, hogy a KP milyen embertelenül vacak egy munkaadó: a végsőkig kizsigereli a dolgozókat, szinte lehetetlen feladatokat ad nekik, maximalista, és ráadásul, ha csak lehet, még csak nem is fizet.

Igaz volt. Mind. Az utolsó szóig.

Persze igaz volt az is, hogy gyakran fantasztikus tudás birtokába került a KP-nak dolgozó munkavállaló, hiszen szabadon használhatta a teljes rendszer anyagait és kiegészítő szolgáltatásait. A feladatok megoldhatók, és ezen közben az emberi határok a végsőkig kitágulnak. És, ha a KP éppen fizet, akkor igen komoly formában teszi azt.

- Igen.
- Nyugtázva. Szerződés érvényesítve.
- (Fúúú!)
- Feladatot a kontaktodtól kapsz! - és Nina, az ismerős alprogram képe úszott Lucy tudatára.
- Nyugtázva.
- Kapcsolat vége.

A visszatérőpontig hátralevő párszáz méteres séta alatt Lucy igyekezett meggyőzni magát, hogy csak képzelte az egészet. Végül is be sem volt jelentkezve, és azon túl, hogy a KP igen szemét munkáltató, csak elenyészően ritkán dolgoztat emberekkel. Arra ott vannak a kisebb-nagyobb alprogramjai. Mire visszatért a testébe, már teljesen el is felejtkezett a dologról.

Másnap az első üzenete Ninántól érkezett:

Kivonatold ezt nekem! - a link egy szigorúan programoknak fenntartott adathalmazra mutatott...

Lucynek kimeredt a szeme.

- EZT nem mondhatod komolyan?! - írta vissza.
- De. Itt a hozzáférési kódod. - Azzal ki is lépett.
- Magas szintű programkód - ismerte fel, és kicsit forogni kezdett előtte a világ.

A második üzenet a munkahelyéről jött: technikai problémák léptek fel, amik miatt átmenetileg nem tudnak dolgozni, maradjon mindenki otthon.

- Technikai problémák léptek fel? Véletlenül éppen most? Aha! - suttogta vigyorogva, miközben nyugtázta az üzenetet. – Na, jó, akkor lássuk.
Link, belépési kód.
- Belépés engedélyezve. Közvetlen kapcsolat szükséges.
Kis zöld sapka az elektródákkal fel.
- Kapcsolat ellenőrzése. ... A kapcsolat rendben.
- Fogadókészség ellenőrzése. ... Alacsony kapacitás. Lassú letöltés javasolt. Folytatja? Igen Nem
- Igen.
- Letöltési idő kalkulációja folyamatban. ... A letöltés hozzávetőleg 22 napot vesz igénybe.
- MENNYIT?! Normális vagy?! Azalatt én idenövök!
- A letöltés tetszés szerint, bármikor szüneteltethető. Elindítja? Igen Nem
- Egye fene. Igen.
- Letöltés indítása.

Lucyt szinte követhetetlen tempóban árasztotta el az információ. Rengeteg volt. Sok minden, amit már régebben sejtett, bizonyossággá vált. Más dolgok homályos, vagy teljesen ismeretlen területeket világítottak meg. Több dimenziós összetett képletek, fraktálok, sosem sejtett összefüggések...

A földön tért magához. A hátán feküdt, és az orrából vér szivárgott.

- Letöltés megszakítva. A fogadóoldal túlterhelt – villogott a képernyőn.