Éjszakai árnyak

Szépirodalom / Versek (1294 katt) Milton Gray
  2014.04.18.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/4 számában.

Csillagok fényét morzsolja az éj
Újával gyenge szelet kavar
Öregfák lombja közt a csend mesél
S míg némán kilesem titkukat
Az óra új percet üt,
S e pillanat, mint árnyék
Mellettem elsuhan

Letarolt erdők sóhaja száll
Borostás lankák feltett
Alvó réteken a szél kaszál
Hold fésüli a völgyeket

Mikor a városra az álom reá száll,
Higanylámpák fénye feszül
Kihalt utcák között,
A dombokon ordít a fájdalom
És lelkek bolyongnak névtelenül
A rozsdaszínű tetők felett.

Olykor megállnak, lenéznek
A kedves most alszik-e?
Akkor álmában felsír egy gyermek,
Egy özvegy remegve zokogni kezd,
Emlékek fonódnak egymásba,
Újra él, újra tombol a vágy...

S a hét domb csendben dúdolja
Az értelmetlen halál
Mélabús monoton jaját.

Holtak könnye földre hulló harmat
A völgyeket fátyolként fedi
Fák hajlanak a porszagú szélben
S félre tolják a fakult tegnapot
A felhők megtépett szélei.

Előző oldal Milton Gray
Vélemények a műről (eddig 3 db)