Éjszakai árnyak
Szépirodalom / Versek (1294 katt) | Milton Gray |
2014.04.18. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/4 számában.
Csillagok fényét morzsolja az éj
Újával gyenge szelet kavar
Öregfák lombja közt a csend mesél
S míg némán kilesem titkukat
Az óra új percet üt,
S e pillanat, mint árnyék
Mellettem elsuhan
Letarolt erdők sóhaja száll
Borostás lankák feltett
Alvó réteken a szél kaszál
Hold fésüli a völgyeket
Mikor a városra az álom reá száll,
Higanylámpák fénye feszül
Kihalt utcák között,
A dombokon ordít a fájdalom
És lelkek bolyongnak névtelenül
A rozsdaszínű tetők felett.
Olykor megállnak, lenéznek
A kedves most alszik-e?
Akkor álmában felsír egy gyermek,
Egy özvegy remegve zokogni kezd,
Emlékek fonódnak egymásba,
Újra él, újra tombol a vágy...
S a hét domb csendben dúdolja
Az értelmetlen halál
Mélabús monoton jaját.
Holtak könnye földre hulló harmat
A völgyeket fátyolként fedi
Fák hajlanak a porszagú szélben
S félre tolják a fakult tegnapot
A felhők megtépett szélei.
Előző oldal | Milton Gray |
Vélemények a műről (eddig 3 db) |