A tél halála

Szépirodalom / Versek (1063 katt) Csillangó
  2014.04.10.

Nem suttog már az ezüst égboltozat
földöntúli rejtélyeket,
nem ragyog már árnyak fehér enyhelye:
nem havazik a képzelet.

Nem fájó már a holdat bizsergő tél
tűzzel gyúló temetése,
nem borul senki sírva fejfájára:
"én voltam álmod vezére"...

Nem sajnálja már senki e világon
alig volt élete súlyát,
a Nem az ő letaposott kontúrja:
őt a tagadásba túrták.

Nem suhint tájra ugyan a képzelet
kavarodó lila szárnya,
de emlékét titkon magába rejti
tavasz hószín orgonája.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 2 db)