Az utazó
| A jövő útjai / Versek (1332 katt) | edwardhooper |
| 2013.12.16. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/12 számában.
A rakétát, mit a Holdra szántak,
Ifjúságom forrása hajtotta.
Kitekert nyakkal bámultam,
Hogy tűnik a távolba,
Ködbe veszve, összezsugorodva.
Alakján az istenek csillogása,
S tüzet fogott benne a jövő reménye,
Nélküle marasztalt volna a kietlen,
Unalmas Föld salakja.
Most, széttekintve, látom idefenn,
Mit mohón képzelgett az üszkös holdi létről
A hátramaradt, azúrkék labda.
| Előző oldal | edwardhooper |
| Vélemények a műről (eddig 1 db) | |