Éjjelről álmodó

Szépirodalom / Versek (1229 katt) Szén
  2013.02.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/5 számában.

Néha csak szeretnék aludni, aludni
Mélyen és némán, mint holti szemfedőben,
a vágtázó élettel nyugton, szemben állva,
Álmomban tűnni el térben és időben.

Nem törődni semmi, semmi földi búval
Elbújni már végre lakatra zárt szemmel
Ezred éveken át heverni a fűben,
Süketen és vakon rezzenetlen testtel

Avar-ágyam mellett korok sarjadnának,
A létek ezrei százszor vesznének el,
S új őszek új fái halott levekkel
Észrevétlen, lassan temethetnének el.

Lassacskán őszbe fordulhatnék én is,
Majd télbe ájulnék a messzi-messzi tájjal.
Nem akarok semmit, kusza vad álmokat,
Csak együtt öregedni a korhadó világgal.

Előző oldal Szén