Linktár

Szintetikus szerelem III.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/6 számában.

Hajnal felé riadtam fel. Körülnéztem, de Irent sehol nem láttam. Álmosan, ámde elégedetten nyugtáztam, hogy a lány valószínűleg odakint járőrözik valahol. Már majdnem visszaaludtam, amikor észrevettem valamit…

Ködös, áttetsző alak állt tőlem nagyjából két méternyire. Határozottan emberszerűnek tűnt, már amennyire a halovány rózsaszín derengésben ezt meg tudtam állapítani. Leginkább egy szellem benyomását keltette bennem. Tudatalattimban ott motoszkált a kézenfekvő kérdés: Vajon mit kereshet egy ember szelleme ezen az Isten háta mögötti helyen? Aztán a válasz is megfogalmazódott bennem, bár egyáltalán nem nyugtatott meg az a lehetőség, hogy egy múltban balesetet szenvedett pilóta kísértetét látom… A jelenés engem nézett és lassan elkezdett megváltozni…

A szemem láttára materializálódott, és hamarosan már hús-vér emberként állt előttem.

- Üdv minálunk… John! – mondta kedélyesen.
- Nem félsz, hogy kilukasztom a bőrödet? – mondtam, és a paplan alatt jól hallhatóan kibiztosítottam automata fegyveremet. – Egyébként… honnan tudod a nevemet?
- Sok mindent tudok rólad. Tudom, hogy nem húzod meg a ravaszt, mert a kíváncsiság nagyobb most benned, mint a félelem. Nos, megnyugodhatsz, mert a szándékaim békések. Egyébként, ha akarnál, sem tudnál ártani nekem, szóval… nyugodtan tedd csak el a fegyveredet! Tudod...
- Elég, elég! - mondtam kapkodva, hogy elvágjam a szófolyamot. – Te… olvasol a gondolataimban?! – részemről ez inkább kijelentés volt, mintsem kérdés.
- Minek is tagadnám, ha egyszer ez az igazság?
- Ki vagy te és mi a fenét akarsz… - suttogtam, és nem is próbáltam leplezni az arcomra kiülő döbbenetet.
- Csak szeretnék elmesélni neked egy rövid történetet, amely azután választ ad majd a legtöbb kérdésedre. Kíváncsi vagy rá?

Némán bólintottam.

- Tudnod kell, hogy valaha egy intelligens faj uralta ezt a bolygót. Kezdetben háborúk tizedelték őket, később pedig hosszú békés időszak köszöntött rájuk. Sokáig éltek itt harmóniában egymással és a természettel. Ennek végül az lett következménye, hogy olyan szellemi magasságokba sikerült eljutniuk, ahonnan már csak egy apró lépés volt a… felemelkedésük.
- Felemelkedésük? – kérdeztem őszinte értetlenséggel a hangomban. – Mégis… hová?
- Magasabb dimenzióba. Egy olyan helyre, ahol örök béke és teljesség várt rájuk.
- Te is… közülük való vagy?
- A kis mutatványom után ez elég nyilvánvaló… nem igaz? – mondta derűsen.
- Igen, az… – morogtam, és magamban nyugtáztam azt, hogy a fickónak van humorérzéke.
- Hasonlítasz ránk. Emberek volnátok?
- Nem, bár a törzsfejlődésünk a tiétekhez hasonló módon ment végbe. Persze vannak apró eltérések a két faj között, ezek azonban elenyésző különbségek.
- Mégis… mennyien éltek itt?
- Nagyjából egymilliárdan lehetünk.
- Ha emlékeim nem csalnak, ebben a naprendszerben a legkisebb bolygó is legalább akkora, mint a mi Földünk. Ha olyan sokáig éltetek egymással békében, akkor hogy lehet az, hogy ilyen kevesen vagytok?
- Igaz, hogy kollektív tudatosságunk magas szinten állt, de az egyéni tudat fejlődésének területén igen nagy eltérések mutatkoztak. Nem mindenki jutott el a szeretet, önzetlenség és jóindulat olyan szintjére, amely lehetővé tette volna számára a felemelkedést. Mikor a bolygó központi kristálya aktiválódott, akkor szellemi síkon olyan energiákat kezdett sugározni, melynek hatására sokan úgymond „felébredtek”. Főleg a „tiszta lelkűek”, akik fogékonyak voltak a spirituális dolgok iránt. Számukra megnyílt a felsőbb dimenziók kapuja, de…
- De nem mindenki számára… igaz? – Úgy éreztem, most én olvasok az ő gondolataiban.
- Sokan a pénz, a hatalom és saját sötét vágyaik rabjai lettek. Hogyan magyarázod el egy milliomosnak, hogy jobban jár, ha hátrahagy mindent és a szellemi boldogságot választja? Hogyan magyarázod el egy hitetlennek, hogy más is létezik, nem csak az, amit a két szemével lát? A szabad akarat felülír mindent, ha ostobán használod… három milliárdan ragadtak itt, és mivel nem fogadták be az új energiát, ezért az hamarosan megzavarta az agyukat. Egymást kezdték gyilkolni, háborúk robbantak ki, mindennapos lett a fosztogatás és az erőszak. Odáig fajult a helyzet, hogy végül tömegpusztító fegyvereket is bevetettek. Ez végett vetett a háborúnak és… vele együtt a civilizációnak is.
- Mindenki maghalt? – kérdeztem döbbenten.
- Néhány ezren túlélték a világégést. Ők most barlangokban élnek, és próbálják megélni a holnapot…
- Mit akarsz tőlem? – előre féltem a választól.
- A központi kristály hamarosan újra felébred… Tudod, hogy ez mit jelent, ugye?
- Állítsátok le a kristályt!
- Sajnálom, de nem mi működtetjük. A bolygók együttállása tölti fel energiával és aktiválja a nagy ametisztet.
- Akkor… meghalok? – Úgy hittem, kérdésemben benne van a válasz is.
- Nem feltétlenül… Ha úgy döntesz, hogy magadba fogadod az energiát, akkor mi segítünk neked a felemelkedésedben…

Kényszeredetten felnevettem.

- Ez tiszta agyrém. Idepottyansz az égből, előállsz egy finoman szólva is furcsa történettel, és azt várod tőlem, hogy mindent hátrahagyva kövesselek téged egy olyan helyre, amelyről azt sem tudom, hogy létezik-e egyáltalán. Mi van, ha hazudsz?
- Milyen bizonyíték lenne elég neked? – kérdezte tőlem komoly hangon.
- Hiszek neked, csak… Ez túl sok információ egyszerre. Gondolkodnom kell…
- Van időd gondolkodni. A bolygó magjának rezgésszáma nagyjából egy év múlva éri el frekvenciájának a csúcsát.
- Mi lesz… a lánnyal? – suttogtam rekedt hangon.
- A géppel? Ő nem jöhet velünk. A halott anyag nem képes arra, hogy magába gyűjtse és tárolja a felemelkedéshez szükséges erőt. Nem tud anyagtalanná válni, ez pedig elengedhetetlen része a felemelkedés folyamatának.
- Több száz évig is eltarthat, amíg tönkremegy itt…
- A fejlődést szempontjából nézve ő egy zsákutca. A teste nem képes a változásra, és ezzel te is tisztában vagy…
- Megölné a magány…
- Hiszen csak egy robot. Nincsenek érzései.
- Ez nem igaz. Tudom, hogy képes az érzelmekre.
- Mindenesetre még van időd. Alaposan gondold át az ajánlatunkat! Ha eljön az idő, keresni fogunk, ezt megígérem – mondta az idegen. Teste lassan elhalványodott és felszívódott a barlang árnyai között.

Magamra maradtam a gondolataimmal…