Linktár

Szobor

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/8 számában.

Őszről dalolnak a lombok már felettem,
ahogy itt állok márványba feledten,
s a sok levél, mint tarka hó,
borít el egészen.
De hiába mar belém, hogy
magába emésszen,
márvány bőröm alatt még izzik a múlt
s én büszkén állok, bár fölém borult
a kavicsgörgető, kőbe zárt idő.

Dalolok én is, csak a hangom egyre halkabb,
márvány torkomban elhaló a dallam,
ahogy rám köszön
fagyszemmel nevetve
a tél.

De tudom, véget ér fehér uralma,
s elillan fölülem szorító hatalma,
ha pacsirta szól.