Folyó szíverén /Hérakleitosz/

Szépirodalom / Versek (1148 katt) Csillangó
  2012.07.29.

Minden nappal új s új
folyam árad, aranysugarak
szórják víztükörre a szikrákat...
Láthatatlan lelkek ölelkeznek
mord melódiák egybecsengő
varázsán át, hol a hullámok
lekacagják a melankóliát...
s a füstté lett lelkek szívverése
arany illatot áraszt a folyó szíverére.
Álomba szenderült folyó mélyén honol
egy ikerpár: álom s a ki csak halk'
mondható halál. Mert halandó, hogyha
pilledő port simít pilláira, lélegző éltető erő
akkor is lobog lelkében. S a szivárvány-hídra,
mely testvéreket feszít szét egymás kezétől -
közös arcvonásuk - a sötétség dereng föl.

Ha kártyát vet létéről a lélekre omlott test,
a titkokkal telt est cselekkel más helyre
küldi lakóját, hogy ne tudhassa soha
előre, mi képzi élte valóját.
Rejtélyek folyójában így fürdik a Lét,
s rejtély a Semmi is, mi életre sosem kélt -
végtelen folyam a világ, s kezdet-vég rácsait
széthasítva szálldos a határtalan lét-fennsíkra.
Hajnali éj, nyárszerű tél, s mindaz, mi szívekben,
mint kettősség él, elfoszlik, akár a sűrű lég;
a Változás maga az isteniség.

S bár ellentétek egymás keblében dobognak,
a háború lángjai szíveken fellobognak:
ám ez csupán békétlen lény: embernek sajátja.
Ha rápillant viszont a Kozmoszra -
találomra odaöntött dolgok halmazára:

harmóniát doboghat szívében
majd a béke ragyogása.

Előző oldal Csillangó