Gyémántba zárt emlék 2.

Szépirodalom / Versek (1081 katt) bel corma
  2012.07.10.

Párás, halvány arcod már rég nem hív,
hűvös keblemben csak kővé vált szív.

Múltam kék köd: színedből szőtt fátyol,
könnyes fényed, mely már bennem lángol.

Lassan megfojt, és csak némán árad,
majd sápadt, dermedt orcámon szárad.

Míg halkan, fénylő gyémánttá lesz majd...

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 3 db)