A Tavasz gyógymeséje
Szépirodalom / Versek (1341 katt) | Csillangó |
2012.07.06. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/7 számában.
Fák odvas rejtekén
Él megannyi lepke-lény,
Hamvas télutón,
Dúdolva, búgón,
Rajzanak álmodva
Gyönyört a fehér távolba -
S képük lila-szikra sugara
Szóródik az égen kutatva,
Élénk szemek által,
S légi lélek-tánccal -
A Szépség szeme után,
Mely néha oly' furcsán
S halkan s tűnékeny illan el,
Hogy találkozzon a Végtelennel...
...S hogy tövis-szívek titkait -
Felbolygott lelkek szirmait
Szárnyakként reptesse,
Így simítva írt sebekre.
...S hogy a tavaszi füzér érintése
- Mely ridegséget puhít el végre -
Lágyan... vért könnyező arcokat
nyugtatgasson -
Miként sebző sugarakat nyugtat
az ezerszín alkony.
Előző oldal | Csillangó |
Vélemények a műről (eddig 3 db) |