A Végtelen esője
Ég szárnyai, a fellegek,
Halk mámorral repdesnek.
...észre sem veszik a sebeket...
Szertefoszló szárnyaik peregnek,
S az égben a könnycseppek
...földerengnek...
Bolygók szépsége sebezte meg őket,
Azelőtt nem láttak mást, csak a földet.
...mélán törik meg a csöndet...
Bágyadt illatú lombok susognak,
Lehulló cseppjeik álmokat suttognak.
...lélek mélyére lopakodnak...
Szelek örvényéből felsejlő,
Óceánná váló eső
...végtelensége eljő...
Hangja hárfát idéz,
Zuhogása szíveket igéz.
...felsóhajt a vidék...
Elhallgatott immár muzsikája,
Elmosódott lett ragyogó tánca.
...csillagként tekint az éjszakába...
Órák pergésével majdan
Egy árva esőcseppé halkan
...válik a viharban...
S a végtelen ajkán fogant
Égi óceán hant
...egy éjen átsuhant...
Végzete minden életnek,
Mi óceánt hint a léleknek
...cseppként inteni az isteniségnek...
