Beszélgetések Uriellel II.

Szépirodalom / Novellák (1295 katt) Amaranth
  2012.03.23.

- Uriel? Kérdezhetek valamit?
- Persze – mosolygott rá.
- Miért érzem azt, hogy egyedül vagyok?
- Nem vagy egyedül.
- Tudom. De miért érzem mégis azt?
- Nem egyedül vagy, hanem nem fogadod el teljesen a lelked. Nagy különbség.
- Nem értem – Mila értetlenül meredt rá, de belül érezte: igaza van.
- Megbocsátottál a barátnődnek, akiről úgy érezted, hogy elárult?
- Azt hiszem, igen.
- Hiszed vagy tudod?
- Hiszem.
- Ez a baj. Ha tényleg megbocsátottál volna, akkor nem éreznéd a hiányt a lelkedben. Bármikor, amikor „egyedül érzed magad” vagy „szomorú vagy”, akkor valójában a lelked nem teljes. Ezek által az érzések által jelzi neked, hogy fejben valamit tenned kell. Minden fejben dől el. Az egóról már sokat beszéltünk. Tudod, mi az, ugye?
- Érzem – suttogta.
- Ő az egyetlen, aki korlátozhat téged. Ti emberek hisztek egy közvetítőnek. Honnan tudjátok, hogy nem ferdíti el az üzeneteket? Az ego a Lélek – Isten személyi tapasztalásának a része – és a Szellem – az Úr tökéletessége – között közvetít. Ennyi a feladata. De ti hatalmat adtatok neki. Egy csökevényes és halandó szervnek. Mert ahogyan a test, úgy az ego is el fog pusztulni. Miért hisztek neki?
- Tegnap este, amikor imádkoztam, furcsa érzésem támadt. Óriási hiányt éreztem és megkérdeztem Istentől, ilyen volt elszakadni? Azt válaszolta, igen. Neked is ennyire fájt? – kérdeztem. Azt felelte, igen. Miért szakadtunk el, Uriel?!
- Mert hittetek és nem tudtatok. Hittetek egy hazugságban. Azt gondoltátok, ti is tudnátok egy "Teremtést" csinálni, és az jobb lesz, mint az eredeti. Sohasem lesz. Nem vettétek észre, hogy a csoda ott volt körülöttetek. Mi több: ti voltatok azok! Ti vagytok a Teremtés! Azóta próbáltok "teremteni" és „csodát” tenni a földön, de csak pusztítjátok – hangja bánatosan csengett.
- Sajnálom – őszintén így gondolta, és két könnycsepp hullott összekulcsolt kezeire.
- Ne sírj, tisztulj meg! – kezét szívére helyezte és bátorítóan ránézett. Mila megkönnyebbülést érzett. És teljességet.
- Hogyan? – csodálkozott.
- Én semmit sem tettem. A lelked visszanyerte egyensúlyát, és ezt a két könnycsepp jelezte. Te tisztítottad meg önmagad. És végre megbocsátottál – mosolyodott el.
- Tudom – hangjában erő, magabiztosság és remény csengett.

Előző oldal Amaranth
Vélemények a műről (eddig 4 db)