Éhség

Szépirodalom / Novellák (1425 katt) bel corma
  2012.03.07.

A öreg, gótikus katedrális hűvös párkányán ültem, és mélázva hallgattam az éjszakai város ébredező hangjait. Az autók őrült tülkölése és az ablakokból áradó hangos zene ebben a magasságban már kellemes zsongássá szelídült. A zajok eltompultak, összemosódtak, és egyfajta lágy dallammá olvadtak össze. Álmok és vágyak lüktettek ebben a dalban. Testemben újra feltámadt az ismerős, feszítő érzés. Kellemes, édes szenvedés volt ez, de még nem hatalmasodott el rajtam. Lehunyt szemmel magamba szívtam a város illatát, ám az olcsó kifőzdék szaga már nem jutott el a tudatomig. Olyan ételre áhítoztam, amelyben ott lüktetett az élet. Forrón és vörösen. Azután megéreztem...

Puhán és könnyedén huppantam az aszfaltra. Csendesen mozogtam, akár egy macska, és fekete kabátomban teljesen beleolvadtam a sikátorok bársonyos sötétségébe. Árnyékként követtem a fiatal nőt, és a szűk utcák labirintusában gyorsan sikerült elé vágnom. A nő gyanútlanul közeledett, én pedig lassan kiléptem az utcai lámpák vibráló, kísérteties fényébe...

A karjaimban tartottam törékeny testét. Legyűrtem az őrjítő vágyat, mely belülről égetett, és egyre erősebben követelt, mert... még meg kellett tennem valamit. Látnom kellett a tekintetét. Kéken világított, és én... megremegtem. Áldozataim szemében mindig rettegés és kétségbeesés tükröződött, ám az ő pillantása... szomorú volt, és beletörődő! Elfogadta a sorsát, és csöndes méltósággal várta a közelgő halált... Akkor megértettem...

Tudtam, hogy ő az, akit évszázadok óta kerestem már, és most végre sikerült megtalálnom. Ő, aki nem fél a haláltól, és akiben ott izzik az a csöndes mélabú, amely minden vámpír lényének a része. Az a lelkiség, ami a sajátunk és csak a miénk. Amit nem érthet meg más. Oly sokáig éltem magányosan, hideg árnyaktól ölelve, a sötétbe suttogva szavaimat, de ennek most vége! Felnéztem a mosolygó teliholdra, és boldogan, felszabadultan nevettem. Ajkaim mögül elővillantak tűhegyes szemfogaim. Mohón lecsaptam a védtelen, hófehér nyakra...

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 5 db)