Alternatív befejezés

Szépirodalom / Novellák (1405 katt) bel corma
  2012.03.05.

Dolgozószobám biztonságos melegéből néztem az odakint készülő vihart. Súlyos, fekete fellegek gyülekeztek a horizonton, és a távoli égzengés sem ígért semmi jót. Máskor talán bosszankodtam volna a közelgő eső miatt, de most - érdekes módon - egyáltalán nem zavart. Pontosan illett a hangulatomhoz. Óvatosan forró teámba kortyoltam, és hagytam, hogy a kellemes, fahéjas íz szétáradjon a nyelvemen. Elmerültem a gondolataimban.

Halk kopogtatás zökkentett ki merengésemből. Tudtam, hogy ki az, ezért nem rohantam ajtót nyitni, csak hangosan kiszóltam:

- Nyitva van, gyere be!

Alacsony, kövér emberke óvakodott be csendesen az előszobámba. Ballonkabátot és puha kalapot viselt, kerekded arcán, - mint mindig - most is derűs kifejezés ült. Kedvenc szerkesztőm, Will látogatott el hozzám. Nem hazudtolta meg magát, és rögtön a lényegre tért:

- Mikor telefonáltál, azonnal autóba ültem, és jöttem, ahogy tudtam... Tudod, Jim, nagyon kíváncsivá tettél! Mondd csak, most milyen regénnyel kápráztatsz el minket? - apró, barna szemeiben őszinte érdeklődés csillogott.

Teám maradékát felhörpintve a dohányzóasztal felé intettem, amin a szépen lefűzött kézirat pihent. Will most kíváncsian kézbe vette, találomra belelapozott, és elkezdte olvasni. Holdvilágképén széles, elégedett mosoly terült szét. Cinkos módon rám kacsintott.

- Szóval egy romantikus történet... A női olvasók imádni fogják!
- Ez egy picit rendhagyó.
- Nos, nekem egy átlagos szerelmes regénynek tűnik...
- Nézd meg az utolsó fejezetet!

Nagyot sóhajtott, majd a kézirat végére lapozott, és folytatta az olvasást. Arcáról lassan eltűnt a felhőtlen mosoly, és átadta a helyét egyfajta komor arckifejezésnek. Mikor végzett, csendben az asztalra tette a papírokat, és nem szólt egy szót sem, csak szemrehányóan nézett rám. Őszintén szólva nem erre számítottam.

- Most mi van? - hangomban értetlenség vibrált.
- Még kérded? Mégis mire számítottál, talán arra, hogy a kiadó majd rábólint erre az...
- Alternatív befejezésre?
- Nos, nevezheted így is, ha akarod, de... Szerintem jobb lenne, ha átírnád a végét, és a klasszikus módon fejeznéd be a regényt.
- Kézen fogva sétáljanak bele a rózsaszín naplementébe?
- Igen, ez nem hangzik rosszul... Tudod, ezt várják el az olvasók, hisz ez mégiscsak egy szerelmi történet lenne, vagy mi a csoda!
- Gondoltam, újítok egy kicsit, és most - kivételesen - szomorú lesz a befejezés... Hidd el, van benne alternatíva!
- Nem teljesül be a szerelmük... Ez lenne a nagy alternatíva?
- Nézd, ez egy sokkal mélyebb dolog... A lényeg röviden az, hogy a külső körülmények miatt nem lehetnek egymáséi, ezért álmaikban élik meg a szerelmet!
- Ez így olyan, mint egy melodráma, de... talán van benne lehetőség.
- A kiadó sokkal tartozik nekem.
- Tudom. Megnézem, mit tehetek, de... nem ígérek semmit!
- Kösz, Will!
- Ugyan, majd akkor köszönd meg, ha a kezedben lesz az első nyomtatott példány! Na, légy jó, és ne veszítsd el az ihleted!

Miután elment, visszatértem az ablakhoz, és még sokáig néztem a párkányon tompán koppanó, kövér esőcseppeket...

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 3 db)