Skizoid Lélek

Szépirodalom / Versek (1225 katt) freedom
  2012.02.28.

Te azt mondod, ne add fel,
Én azt mondom, elég volt.
Te azt mondod, szükséges,
Én azt mondom, felesleges.
Te azt mondod, harc,
Én azt mondom, béke.
Te azt mondod, győzelem,
Én azt mondom, feladom.
Te azt mondod, erő,
Én azt mondom, gyűlölet.
Te azt mondod, élet,
Én azt mondom, halál.
Te azt mondod, értelem,
Én azt, hogy érzelem.
Itt cserélődött a szerep,
mikor elvesztem a fejem.
Örök harcban minden percben,
ontja vérem, ez lesz a vesztem.
Feltörök, visszahúz.
Lent vagyok, feljebb jutok.
Valami utat mindig találok.
E szerepek ellenségek,
mégis valamiben egyetértenek:
mindkettő felkaparja a földet,
kilöki a fedelet,
lerántja a sebeket,
megtartja az emlékeket,
és…
Továbblép. Mindig.
A vér ugyanaz. Keserű és édes.
Ettől őrjítő és felzabál a méreg.
Mindkettő ott él folyamatos harcban.
A kérdés adott…
Ez az őrület széle és a normalitás halott?

Előző oldal freedom
Vélemények a műről (eddig 1 db)