Családi élet
Azt gondolhatnánk, hogy a Kossuth utca 54. szám alatt egy teljesen normális, hétköznapi, boldog nagycsalád él.
Béla, a 47 éves apa, közmunkás. Jövedelme több mint elég a család megélhetéséhez. Szerény, szótlan, káros szenvedélyektől mentes férfi. Szereti a gyerekeit.
Dóra, a legnagyobb lány, 27 éves, másfél éve él együtt a barátjával a szomszéd faluban. Fodrászként dolgozik, időről időre hazajár. Szereti a testvéreit. Kriszta a második a gyerekek sorában. 25 éves, a falu legnagyobb kocsmájában felszolgáló, takarító és pultos. Három az egyben. Ő még otthon él, bár egy éve már komoly udvarlója van. Pista, a harmadik, 23 éves, szintén otthon él és pultos a falu második legnagyobb kocsmájában. Rajong Fanniért. Fanni a legkisebb, 9 éves, cserfes, életvidám kislány. Az utóbbi időben kissé visszahúzódó és szótlan lett.
Az anya, Kati, 45 éves. Másfél éve él együtt a szeretőjével a Kossuth utca 54. szám alatt. Otthon neveli kilenc hónapos kislányát, Biát. Józsi Kati 24 éves szeretője. Jelenleg munkanélküli.
A délután, amelyről e kis mementó szól, ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Béla hazahozta Fannit az iskolából és leültek játszani. Alig telt egy fél óra, jött Laci a szomszédból és megkérte Bélát, segítsen neki a nemrég hozott fát elpakolni. Jó szomszédok voltak, ezért átment segíteni. Miután magára maradt, Fanni elindult a konyhába az édesanyjához, ahol az éppen palacsintát sütött Józsinak. Még csak az emeleti lépcső tetején járt, amikor Dóra dühösen elcsörtetett a konyha irányába.
- Hogy tehetted?! – ordította, amikor odaért. Anyja értetlenül meredt rá.
- Mit?
- Hogy adhattad oda a számítógépünket Józsinak?!
- Kellett neki.
- Vegyen magának! Ehhez nem volt jogod! Azt a gépet én vettem a testvéreimnek!
Ekkor ért a konyhaajtóhoz Fanni.
- Mit vettél, te szerencsétlen?! – és egy dühös mozdulattal felemelte az előtte fekvő konyhakést.
- Megőrültél?! – Dórát átjárta a félelem.
- Nem, most jött csak meg az eszem! – azzal elindult a késsel felé.
Ekkor robbant be Pisti a jelenetbe és fogta le anyja kezeit. A kis Fanni minden tagjában reszketett, és mielőtt felfogta volna, mit tesz, lábai már meg is lódultak és az alagsori szoba felé vették az irányt. A kis szobában csak egy ágy és egy asztal volt, tévével a tetején. A kislány ide zárkózott be, teljesen összezavarodott. Azonnal bekapcsolta a tévét, hogy valami fény legyen, de szemeit elhomályosította a szakadatlanul ömlő könnyek folyama, így a képernyőt nemigen látta. Bútorok borultak, hangos szóváltás hallatszott odafentről. Ő pedig kicsi kezeit imára kulcsolva fennhangon kérte Jézust, segítsen a testvéreinek és ne engedje, hogy meghaljanak. Órákon keresztül sírt, amikor pedig nem bírta tovább, összegömbölyödött az ágyon és álomtalan álomba szenderült.