A Vadász

Szépirodalom / Versek (1601 katt) Gedő Márton
  2012.02.13.

Meglátta az árnyékot,
Utána rohant,
Meglőtte,

A hóban látja a vért,
Lelassít,
Nyöszörög az árny,
Lábon lőtte,
Egy fa tövébe hanyatlott,
Oda merészkedik,
A vadász kést ránt,
Bocsánatot kér a lény lelkének,
Elvágja az árny torkát.

Felemeli, ömlik a vér,
A hidegben megfagy a vére,
Vállára emeli, elindul vele,
Haza.
Bűzlik a tetem.
Megfagy a bűz.

Otthon hasát szegi,
Kiszökik a lelke,
Még utána néz a vadász,
Folytatja a munkát.

Kopognak az ablakon,
Feláll,
Kinéz, át a hóvirágokon,
Lát egy árnyat szökkenni,
Puskát ragad, Fél,
Halkan ajtót nyit,
- Ki jár, kel itt?

Az árny maradványa,
Megszökik, ketten vannak,
Már.
Együtt mennek tovább,
Árnyas erdők nyomán,
A lelke haza talált,
Nem vadászik többet,
A Vadász.

Előző oldal Gedő Márton