Az üres ház balladája

Szépirodalom / Versek (1315 katt) Aardvark
  2011.11.19.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/3 számában.

Üres az ágyam, üres a szék.
Üres a vágyam, üres a szép
Szoba a házban, mérem a lázam,
Magamat érted, hogy megalázzam,
Nem kerül sokba. Az, amit kérek,
Neked egy mondat, nekem egy élet.
Valaha hittem: elélünk százig,
Akinek nincsen, sose hiányzik.

Szeret a laptop, szeret az óra
Ketyegő másodpercmutatója.
Szeret a tévé, szeret a paplan,
Az, amit régen anyámtól kaptam.
Szeret a lámpa, úgy hagyom, égve,
Szeret a függöny, ott lóg letépve.
Szeret a csótány, ide is mászik,
Akinek nincsen, sose hiányzik.

Egyedül élek, egyedül hálok.
Egyedül szarok, és egyedül hányok.
Lever a kór, amit egyedül kaptam,
Heverek árván, vigasztalatlan.
Lepedőm foltos, szakad a széle,
Mosom az alsóm, főzök ebédre.
Fekete pólóm, hipóban ázik,
Akinek nincsen, sose hiányzik.

Minek az étel, minek a só?
Mi ez a kétely, mi az a szó,
Ami ha nincsen, micsoda kincsen
Nevetek onnan? Hova tekintsen
Remete félszből az, aki retteg,
Sehova kapkod, ott marad, veszteg.
Meleg a kályha, akkor is fázik,
Akinek nincsen, sose hiányzik.

Üres az élet, üres a ház.
Üres a lélek, üres a máz.
Vadonatúj volt, lefogyott újhold
Karika látszik, amikor úgy volt,
Hogy a mi vágyunk azonos éppen:
Arcodat őrzöm szépia képen.
Csak aki mozdul, az, ki hibázik,
Akinek nincsen, sose hiányzik.

* * *

Tudod-e, herceg, mi az a kincs?
Sose hiányzik, akinek nincs.
Tudod-e, herceg, hol a talány?
Szerelem nincsen, csak a magány.
Takarom kínnal, mégis kilátszik:
Akinek nincsen, sose hiányzik.

Előző oldal Aardvark
Vélemények a műről (eddig 2 db)