A tiszteletes

Szépirodalom / Novellák (1671 katt) bel corma
  2011.11.09.

2006. január, Fellsmere, Florida

Az ifjú Timothy atya a hónap elején érkezett Fellsmere-be. A floridai egyházmegye küldte a szintén fiatal, ámde tragikus hirtelenséggel elhunyt Shawn atya megüresedett helyére. Mivel az egyszerű, vidéki népek csak nehezen fogadták be az idegeneket (legyen bár tiszta lelkű egyházfi az illető), ezért az ifjú tiszteletesnek eleinte nem volt könnyű dolga. Közrejátszott ebben az is, hogy a megboldogult lelkipásztor széles körű tiszteletnek örvendett. Nehezen törődtek bele az elvesztésébe, annál is inkább, mert a szerencsétlen meglehetősen furcsa körülmények között tért meg Isten országába. Mert az még csak hagyján, hogy belefúlt egy vízzel teli kádba (bár sokan már ezt is furcsának találták), de az, hogy a fürdővizébe vízkőoldó és még sósav is borult, az már túl sok volt egyszerre a babonás vidékieknek.

Az egész falu gyilkosságról suttogott, sőt, néhány élénk fantáziával megáldott helybéli már arra a következtetésre jutott, hogy egy őrült sorozatgyilkos garázdálkodik a környéken. Már-már pánikhangulat alakult ki, és Winston seriffnek a szokottnál is erélyesebben kellett fellépnie, hogy fenntartsa a rendet és lecsillapítsa a kedélyeket. Ő maga kérte az FBI segítségét, és (mivel unokaöccse is itt volt nyomozó) a nagyágyúk már másnap megérkeztek a helyszínre. Alapos vizsgálatok után arra a következtetésre jutottak, hogy (bár a halál módja meglehetősen furcsa és groteszk volt) semmilyen jel nem utal idegenkezűségre. Minden körülmény azt látszott igazolni, hogy az atya tragikus balesetet szenvedett.

A nyomozást lezárták, és bár néhányan még morgolódtak egy kicsit, lassan ők is napirendre tértek a dolog fölött. Ilyen hangulatba érkezett meg Timothy atya, és nem csak az idegenekkel szembeni előítéletekkel, hanem közkedvelt elődje emlékével is meg kellett küzdenie. A pap azonban rendkívül türelmes és kitartó volt. Jó emberismerő lévén hamar rájött, hogy mivel tud a helybéliek bizalmába férkőzni. Mise előtt egy-egy kedves mosoly az asszonyoknak, őszinte, érdeklődő kérdések, hogy van a család, gyógyul-e már a sógor, vagy épp egészséges-e az unoka. A férfiakkal főleg a földmunkákról, halászatról, vadászatról társalgott, és az emberek igen hamar megkedvelték a halk szavú, tiszta tekintetű, fiatal papot. Shawn atya emléke pedig - amilyen tisztán élt az emlékezetükben - ugyanolyan gyorsan feledésbe is merült...


2006. 06. 06.

A mai mise nagyon különlegesnek ígérkezett. Az ifjú tiszteletes legalábbis ezt mondta nekik, és mindenkit külön megkért, hogy látogassanak el a templomba, legalább az áldozás idejére. A férfiak keményített inget és élére vasalt nadrágot vettek, az asszonyok és lányok pedig illatos, tiszta ruhába bújtak, és rendbe szedték frizurájukat. Az istentisztelet előtt pár perccel már a padokban szorongott a falu apraja-nagyja, és nemsokára a fiatal atya is a szószékre lépett.

Halk suttogás támadt a sorokban, ami az öltözékének szólt, a szent ember ugyanis fehér palást helyett vérvöröset öltött magára. Azonban gyorsan napirendre tértek a dolog fölött, betudták annak, hogy valószínűleg új divat terjed egyházi berkeken belül. Végre-valahára kezdetét vehette a mise. A prédikátor a teremtés könyvéből idézett, beszélt a hat napos világról, és arról, hogy Isten és az arkangyalok együtt hatan voltak. A gyülekezet álmosan bólogatott, csak a ministránsfiú ráncolta a homlokát, és az ujjain számolgatott, de végül nagy sóhajjal feladta a dolgot. Szó esett még hatszázhatvanhat démonról is, akik a pokol legmélyebb bugyraiban sínylődnek. Néhány idősebb asszony elsápadt és keresztet vetett, a tiszteletes pedig a szeme sarkából érzékelhette a dolgot, mert gyors váltás következett. Felütötték a Bibliát, és már zengett is a hatodik zsoltár hatodik éneke. Azután újabb idézetek következtek a Bibliából, immár latinul.

A helybéliek egykedvű arccal hallgatták, hiszen egy árva kukkot sem értettek az egészből. Azonban ha lett volna a teremben még egy latinul beszélő egyházfi, hát minden bizonnyal halálra sápadt volna attól, amit hall. Mert az ájtatos, szépen csengő sorok között időről időre felcsendült Káin és Júdás neve. Majd könnyed sóhajok szakadtak fel az ajkakról, mert következett az áldozás, mindenki tudta, hogy mindjárt vége a liturgiának, és hamarosan mehetnek haza. Sorban a pap elé járultak, aki szájukba adta a megszentelt ostyát és megitatta őket miseborral. Egyeseknek feltűnt a bor furcsa, sós mellékíze, de afelett érzett megkönnyebbülésükben, hogy mindjárt véget ér az istentisztelet, és ők mehetnek haza, már nemigen törődtek ezzel. Miután mindenki ivott a miseborból, különös feszültségterhes légkör telepedett a templomra. A levegő fülledtté vált, sűrű volt és fojtogató. Azután pedig...

Újra érezték a sós ízt a szájukban. Lassan megindultak forró könnyeik, amit a férfiak a kézfejükkel, a lányok és asszonyok pedig zsebkendőikkel igyekeztek letörölni. Ám könnyek helyett bíbor színű vér áztatta a zsebkendőket, és maszatolta össze a remegő ujjakat. Néhányan sikoltozni kezdtek, egy terhes nő elájult. Azután már az orrukból és remegő ajkaikról is piros erek fakadtak fel, majd buzogtak egyre erősebben, mint megannyi, bíbor csermely. Sokan elokádták magukat, vagy elcsúsztak a saját vérükben. Néhányan eljutottak ugyan a templom vaskos kapujához, de az kulcsra volt zárva, és bárhogy is erőlködtek, nem bírták kinyitni. Egyre gyengülő csapások zuhogtak reá, de csak annyi eredménnyel jártak, hogy vérrel maszatolták össze a lakkozott fát és az acélpántokat. Azután a sikoltozások lassan hörgésbe fúltak, és végül halotti csend telepedett a katedrálisra...

---

Az FBI nyomozói értetlenül álltak az eset előtt. Az apró település egész lakossága nyomtalanul eltűnt, és nem találtak bűncselekményre utaló nyomokat sem. Másnap a hadsereg is megérkezett, és a nemzeti gárda alakulatai kordont vontak a település köré. A környező falvak lakói földönkívüliekről és paranormális jelenségekről suttogtak. A katonaság a legmodernebb sugárzásmérő eszközöket is bevetette. Speciális védőruhába bújtatott egységek vizsgálták át a környéket, ám mivel ők sem tudtak felmutatni semmilyen kézzelfogható eredményt, a kormány végül - kénytelen-kelletlen - a titokzatos, megoldatlan rejtélyek közé sorolta be az ügyet. A fedősztori szerint a helyi vegyszergyárban történt robbanás következtében mérgező, savas felhő keletkezett, amely az egész települést beborította. Fellsmere minden lakosa elpusztult a szörnyű katasztrófában, a holttestek pedig olyan mértékben roncsolódtak, hogy képtelenség volt bárkit is azonosítani. Tárgyi bizonyítékokat kreáltak, és néhány szavahihető szemtanúról is gondoskodtak. A titokzatos ügyet ezek után lezártnak tekintették...

***

2016. január, Jackson, Alabama

Az ifjú Simon atyát az Alabamai egyházmegye küldte Jacksonba, a tragikus hirtelenséggel elhunyt James tiszteletes megüresedett helyére. Simon atya igen türelmes, és halk szavú ember volt...

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 8 db)