Szédülés
Neoprimitív / Versek (1085 katt) | Ismeretlen Zóna |
2011.10.08. |
Mert belemerül az éjszaka
a magányos izzó szálába
és elfeledtem hogyan történtek
tovább a sorok
a csempe alábukik a napfényben
ha felolvad ez a kávészín takaró
a volt mozi helyén üres szerepek
ácsorognak mű-szívekbe öltözve
szeretsz - nem szeretsz
tagadsz - hiszel
de melyik vagy Te,
a mélységes önvaló?
-------------------
„hazudtam magamnak
üdvözlet a halottak közt újra
odakint már halált okád a világ is
rá a sokszínű tavaszra”
Előző oldal | Ismeretlen Zóna |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |