Szédülés

Neoprimitív / Versek (1450 katt) Ismeretlen Zóna
  2011.10.08.

Mert belemerül az éjszaka
a magányos izzó szálába
és elfeledtem hogyan történtek
tovább a sorok
a csempe alábukik a napfényben
ha felolvad ez a kávészín takaró
a volt mozi helyén üres szerepek
ácsorognak mű-szívekbe öltözve

szeretsz - nem szeretsz
tagadsz - hiszel
de melyik vagy Te,
a mélységes önvaló?

-------------------

„hazudtam magamnak
üdvözlet a halottak közt újra
odakint már halált okád a világ is
rá a sokszínű tavaszra”

Előző oldal Ismeretlen Zóna
Vélemények a műről (eddig 2 db)