Mark Twain nyomában
Egy valóban megtörtént anekdotikus kis szösszenettel kezdeném elmélkedésemet, amit valamikor, valahol olvastam egyszer.
„Egy újságíró megkérdezte Mark Twain-t, igaz-e, hogy már hosszabb ideje dolgozik egy nagyobb lélegzetvételű színdarabon.
Twain így válaszolt:
– Igen, most egy négy felvonásos, három szünetes darabon dolgozom, s a szünetekkel már kész is vagyok!”
Mélyen elgondolkodtam azon, hogy mekkora koponya lehetett ez a Mark gyerek. A mai felgyorsult világunkban elég nehéz szünetet tartani, mert a megfelelési kényszer legalább akkora úr, mint mondjuk a feleségem.
Úgy döntöttem, hogy Mark Twain nyomdokaiba lépek és teremtek magamnak egy kis szünetet.
Tulajdonképpen a szünet egy folyamat ideiglenes abbamaradása; rövid időszak, amíg pihenés vagy más tevékenység céljából abbahagyjuk azt, amit éppen csinálunk. Nos, most éppen gondolkodom. Tehát ha abbahagyom akkor szünetet tartok. A gondolkodási folyamat abbahagyása ideiglenesen más tevékenység céljából lesz a szünet. Ha tehát mondjuk dolgozni kezdek, akkor az szünetnek minősül.
Nem is gondolkodtam tovább, hanem elkezdtem dolgozni, viszont pont ez a tevékenység lett volna az, amit a legjobban szerettem volna kerülni mikor Mark nyomdokaiba léptem. Na akkor gondolkodjunk. Ez már megint szünet.
Most jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen mindig szünetet tartok bármit is csinálok.
Hogy milyen nagy koponya is volt ez a Mark Twain…
