Hogy szeresselek
Semmid sincs rajtam kívül.
Mond, hogy szeresselek?
Mint egy szikra, mi csillagként
Lobban fel a fekete éjszakában.
Mint a tóba dobott kő,
Ami tajtékot verve ontja sugarát.
Holdfényként egy halvány rózsán,
S a selyem hűs érintéseként
Szeretlek.
Hogy szeresselek?
Féltve, őrizve hangodat,
Távoli messzeségként,
A bor mámorában
Beteljesült zamatként
Szeretlek.
Mond, hogy szeresselek?
Mint az óceán, mely partot mos,
Egy kagylóban a világ hangját
Eljátszva. A homokba rajzolva
Arcod báját.
Vászon az egész világ,
S én felviszem rá szíved vonalát.
Így szeretlek én, s te hagyd, hogy
Szeresselek.
