Létezés
Egy vagyok a sok közül. Kénytelen élem az életem. Szomorú és boldog élet ez, olyan, mint egy bohócé. Egyik szeme sír a másik nevet. Nekem a bal sír, a jobb pedig nevet. Könnyek, amelyek lefolynak az arcomon némán és csendben. Öröm, ami kimondhatatlan, és a szeretet, ami övez. Összetört lírikus ember vagyok. Rengeteg a kimondatlan szó. Bennem maradt érzések sokasága.
E gondolat csupán csak egy. Elfogadom környezetem létének problémáit a magaméval együtt, de mégis van bennem valami csoda. Ezek összekuszált embere vagyok. Szeretet, létezés harmóniája. Egy élet zárul le bennem. Kezdd újra! Semmitmondó kapcsolatok részese vagyok. Csak egy hiba, egy olyan ember, akivel mindent megtehetnek.
Nem igazán tudom megbocsátani se magamnak se másnak. Őszintén szeretném abbahagyni ezt a periodikus részem. Nem az én életem ez már. Nem akarom tovább bántani magamat, mert szomorúság vesz körül, szörnyű boldogtalanság. Én is szeretnék boldog lenni, örömöt lelni.
A szívem mindig mással törődik. Rengeteg érzésem és gondolatom van. Nem szeretném már ezt az egészet. Csak bántanak! Álmok, amik hibáimért megtöltöttek magánnyal. Önsanyargatás. Egy olyan ember vagyok, aki sokat tűr a maga életét nem osztja meg mással. Aki senkiben sem bízik.
Mindig hátba támadnak, bármilyen emberről is legyen szinte szó. Mindenki, aki körülvesz engem.
Nem találom a magam arcát. Tudom milyen vagyok. Egy kedves, aranyos kisfiú, de amellett egy felnőtt férfi
Életem nem zárom le, csak egy ajtó csukódott be. Szép jó, de elég. Menedék a lelkem. Üvölt a torkom néma.
Emberek, akik körülvesznek, mind egy baráti kör. Én nem vagyok a része, nem tudok mit tenni, pedig szeretnék kaszálni ebből. Elégia. Mosoly, szó, beszéd a semmiben nem létező részem. Elengedtem valamit úgy, hogy nem is tudtam. Nem fáj annyira, mint abban élni. Barátok, összetartás. Kapcsolat az emberek között, amely csak addig tart még a szeretet tisztelet megvan. Utána csak egy élettelen kapocs, ahol nincs semmi sem, csak a gondolattalan érzelmi preduktus…
Szeged, 2023 nyár
