Linktár

Nádfedeles kunyhó

Nádfedeles kunyhó felett
megpihent az éjszaka.
Úgy döntött örökre marad,
nem megy innen el soha.

Olyan nyugodt, olyan kedves.
Itt puha a létezés.
Itt lakik a szegénység is,
még sincs soha éhezés.

Itt rak fészket a szeretet.
Itt lett örök otthona.
Csalfa remény igaz, mégis
maradna az éjszaka.

Kisírt szemmel hajnal ébred
átveszi az éj helyét.
Ha nappal lesz akkor ő is
nádon nyugtatja fejét.