Linktár

Sajgás

Volt idő, mikor sajogtam érted,
mára csendesült a vágy utánad,
néha még a lelkem arra ébred,
átkarolja mindenét a bánat.

Ám olyankor arra gondolok, hogy
boldogabb vagy és akár a sólyom,
elrepülsz a régi álmainkhoz,
lángjaik parázsa el ne múljon.

És ha majd az új nyarunk közelgve
tűzvirágokat terít a télre,
vágyainkra hátha újra kelne
volt ölelkezéseink reménye.

Addig álmodón, vacogva állok,
lét határait vadul feszítve,
jöjjenek sietve hát az álmok,
és ha kell, sajogjak újra érte.