BUDAPEST - vélemények

Szia Márk!

Bevallom őszintén... nem teljesen erre számítottam.

Végtére is apró pillanatok ugrottak be, amik nagy részét én is átéltem (hellyel-közzel). Találkoztam már lépcsőnél nővel, kopogtattak az ablaküvegemen a koldusok (sőt, mostanában többször is elzavartam őket a Tesco parkolójában, mert iszonyatosan szemtelenek tudnak lenni). A többit nem írom le, hiszen azok már bőven a magánéletem privát emlékei közé tartoznak. Igazából ezek az "esetek" bárhol megtörténhetnek. Szerintem nem kell a fővárosba "utazni" értük. Egyszerűen nem jött át Budapest feeling-je.

Mégis... baromira lehúztál a történeteiddel. Amolyan érfelvágó hangulat tört rám, mert IGEN: ilyenek vagyunk mi. Vagy legalább is nagy részünk. Ebben a pár szösszenetben magunkról olvasunk, akár egy szociális tükör, úgy ismer magára az ember. Ezért viszont nagyon tetszett az írásod! Picit itt-ott jobban kifejtve igazi ökölcsapás lehetne az olvasóknak. De persze, ha ragaszkodsz a 100-ashoz, akkor nincsen mit tenni

Üdv, Geri!

Szia Norton, igazad van, úgy már jó a lépcsőjénél!
Üdv!

"Ha azt írnám, hogy a A találkozót az aluljáró egyik lépcsőjéNÉL beszéltük meg.”, az teljesen mást jelentene. Ott állnánk a lépcsőnél és megbeszélünk valamit."
Én nem ezt írtam, hanem ezt:
"Egy internetes levélváltás során azt beszéltük meg, hogy az aluljáró egyik lépcsőjénél fogunk találkozni… ".
A dalszövegek egyébként szerintem sokkal "szabadabbak" lehetnek, de lehet, hogy ebben neked van igazad.
Mindegy, ezen ne kattogjunk! Örülök, ha néhány dologban azért egyet tudunk érteni.

Szia Norton, válaszolok:

„„A találkozót az aluljáró egyik lépcsőjéhez beszéltük meg.” … Fura megfogalmazás.”
> Nekem őszintén ez megvan. Nem furcsa mifelénk.
Ez egy régi Edda dalszöveg:
„Egy régi presszó asztalához
Beszéltük meg a randevút.”
https://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/4480/edda-muvek/feled-nyujtom-a-kezem-zeneszoveg.html
"A „lépcsőjénél” szó nekem jobban tetszene."
Ha azt írnám, hogy a A találkozót az aluljáró egyik lépcsőjéNÉL beszéltük meg.”, az teljesen mást jelentene. Ott állnánk a lépcsőnél és megbeszélünk valamit.

„Előtte száz levelet váltottunk az oldalon. Írásban megy.” A „levélváltás” általában írásban szokott történni az „oldalon”, vagy hol."
> Ezzel azt fejezem ki, hogy a csóka igen beszari és írásban bátor csak. Mint én. Pont, mint én.

„Fényképet csak te küldtél, AMIT maszturbálás közben a szobámban a monitoron bámultam.”
> Ezt elfogadom, igaz, szerencsésebb nyelvtanilag fenti, viszont a novella szerkezetéhez – lassú, nyugodt, kijelentő mondatok – az én megoldásom is passzol. De jogos a kritika!

„Úgy időzítettem, hogy úgy érkezzek meg a rózsával, mintha csak suli után hazafelé elintézném a dolgot.
Milyen „dolgot”? A maszturbálást, vagy a randevút? A „dolgot” szó (szerintem) nem túl konkrét.”
> Ezzel azt szerettem volna kifejezni, hogy a csóka lazának akart tűnni, „elintéz egy dolgot”, mert neki az smafu. Egy csaj neki smafu. Ilyennek akar látszani. Közben meg egy görcs az egész gyerek. Mint én voltam fiatalon. Ez a csávó én is lehettem volna 14-15 évesen.

„de kedvellek téged.”
> Én is kedvellek. De semmi buzulás! (Mint a Torrantében, tudod: „Te kivered nekem, én kiverem neked. Hogy oldjuk a feszültséget. De semmi buzulás! Buzulás az nuku!”
XD Elnézést mindenkitől, főleg a hölgyektől. (És a buziktól.)

Versek…
A versekhez valóban rohadtul NEM értek. Viszont valamelyik nagyon tetszik, valamelyik meg kevésbé. Sokmindennel vagyok így: nem értek hozzá, de egy részük tetszik, másik részük nem. Ha belegondolok, én mindennel így vagyok.

A kritikust kritizálni valóban jogtalan. Na de a kritikus KRITIKÁJÁT (!) kritizálni abszolút jogos! Erről a különbségről beszéltem a múltkor.

Amit tárgyi novellákról írtál az elgondolkodtatott.
Talán túl sok életérzést próbáltam 100 szóba zsúfolni.

És az sem mindegy, hogy milyen körülmények között olvasod őket. Talán, ha tudtad volna, hogy a terjedelem igencsak be volt korlátozva 100 szóba, akkor Te is máshogy állsz hozzá. Ezek valóban életképek. És tényleg, lehet, hogy túl sokat próbáltam beléjük zsúfolni, egy egész emberi sorsot is és ezért érezted/érezni furinak.

Ráadásul a témaválasztások is túl provokatívak voltak egy ilyen nyílt és mindenki által a későbbiekben látható művek versenyén, mint a 100 szóban Budapest. Értsd.: gyerekek is láthatják.

„Tényleg csak a benyomásaimat próbáltam leírni, elnézést.”
Na ez az, amit szeretnék, hogy a benyomásaid írd le. Ez megvolt, köszönöm! A „művekről” a gondolataid.
Köszi, hogy időt szántál rá!

Kedves n13!

Köszi! Most így látva, tényleg „elvont”, vagyis én inkább úgy fogalmaznám, hogy túl „nyers” néhol a szöveg. Nem vettem figyelembe – illetve nem tartottam eléggé szem előtt - , hogy az a pályázat mindenkinek (kicsinek-nagynak, asszonynak-úrnak, nagypapának-nagymamának-unokának, kutyának-macskának) szól. Talán.

Kedves Carun, köszi! Nekem nehéz bármilyen pályázaton a terjedelmet betartani. Grafomániám itt is látszik.
…

És egy – számomra – nagyon lényeges dolog: az eredetiben sok helyen dőlt betűs megoldással vannak a kiemelések, stb… Úgy egészen mások! Nagyon sajnálom, hogy a feltöltés ezeket „egységesítette”. Én sokszor használom ezt a kifejezési módot, hogy dőlt betűs részek vannak.
Tiszteletteljes kérdésem Adminok, technikailag ezt lehetetlen megcsinálni?
Csak kérdés! Nem „számonkérés”, mielőtt még a Kollegák rámakasztanának bizonyos jelzőket…
Merthogy az oldal nagyon faca és hogy van egy ilyen lehetőség a kontárformámnak, azért csak hajlonghatok erőst! XD

Üdv!

Szeretem a rövid, velős történeteket, ezek is tetszenek. Régebben 500 szavaztam napi szinten - csak úgy kedvtelésből -, nem tudom 100 szóban menne-e a dolog (majd kipróbálom)

Kicsit elvont, de nekem átjött, bejött a dolog tetszett. Nehéz 100, 150 szóban megfogalmazni a lényeget, én is próbáltam már ilyet írni pályázatra...

Sziasztok, szia Norton, mindjárt válaszolok, csak annyit elöljáróban:
ezek a 100 szavasokat a tavalyi 100Szóban Budapestre indítottam, nem nyertek,
ezért van bennük hiba bőven, biztos.
A terjedelem (max.100 szó) is mag volt határozva és nekem a "rövidség" nem az asztalom, nehéz volt nekem ez.
Délben lesz ebédszünetem, akkor tételesen megpróbálok válaszolni.
Üdv!
Ja, és nagyon-nagyon szépen köszönöm Adminok a kirakást!!!

„A találkozót az aluljáró egyik lépcsőjéhez beszéltük meg.” „Lépcsőjéhez” beszéltük meg a találkozót? Találkozzunk a lépcsőjéhez? Vagy beszéljünk a lépcsőjéhez? Fura megfogalmazás.

A „lépcsőjénél” szó nekem jobban tetszene. Szóval egy internetes levélváltás során azt beszéltük meg, hogy az aluljáró egyik lépcsőjénél fogunk találkozni… vagy valami ilyesmi.

„Előtte száz levelet váltottunk az oldalon. Írásban megy.”

A „levélváltás” általában írásban szokott történni az „oldalon”, vagy hol.

„Fényképet csak Te küldtél. Maszturbálás közben a szobámban a monitoron bámultam.”

Fényképet csak te küldtél, AMIT maszturbálás közben a szobámban a monitoron bámultam.

Úgy időzítettem, hogy úgy érkezzek meg a rózsával, mintha csak suli után hazafelé elintézném a dolgot.

Milyen „dolgot”? A maszturbálást, vagy a randevút? A „dolgot” szó (szerintem) nem túl konkrét.

Mindegy, az ilyeneket hagyjuk inkább!

Tuti, hogy azt fogod hinni, hogy kötekedni akarok veled, mert volt már némi összezörrenésünk.

Ez most nem egészen a fenti íráshoz tartozik, és talán meglepőnek fog hangzani a számodra, de kedvellek téged. Persze meglehet, hogy furcsán mutattam ki.

Szerintem te novellákat k@rva jól kritizálsz, de a versek kritizálásával még hadilábon állsz. Biztosra veszem azonban, hogy abban is sokat fogsz fejlődni. Na, jó, a kritikust kritizálni „jogtalan”, ezért elnézést, ha jogot sértettem.

Az én kritikám erről a novelláról (a helyenként furcsa fogalmazáson kívül) pedig az, hogy nem értem. Látok különböző életképeket, de igazából számomra ez nem egy történet.

Tudod, kicsit az jut erről eszembe, hogy valaki mondjuk, lefest egy részletesen kidolgozott, gyönyörű tájképet, és azt mondják rá, hogy ez nem igazán ütős.

Aztán jön egy „elvont” vagy mit tudom én milyen festő, akinek a munkájáról nem tudnám megállapítani, hogy a festegető elefánt csinálta a krikszkrakszokat, vagy kiborult néhány különböző színű festékes vödör, vagy pedig egy hatalmas művész alkotását csodálhatom éppen.

Ha pedig fordítva tenném fel a falra az alkotást, akkor valószínűleg kiderülne rólam, hogy mekkora paraszt vagyok.

Ez az érzés fogott el ennek a novellának a kapcsán is. Lóg valami a levegőben, de nincs eleje se hátulja. Talán az „életképek” vagy a „pillanatok” címet lehetne adni neki.

Sok történetet olvastam már itt, ami elgondolkodtatott, másokon röhögni tudtam egy jót, de ennél az írásnál csak az jutott az eszembe, hogy „ez meg mi ez?”

Biztos lesznek olyanok, akik majd megírják, hogy tetszett nekik (ezért vagy azért), de nekem ez nem jött be. Ízlések és ficamok különbözőek lehetnek. Szerintem a pályázatra beküldött novellád sokkal jobb volt ennél.

Azt viszont nem merném tanácsolni neked, hogy írd át úgy, ahogy én szeretném, vagy „dolgozz rajta többet”, „hiányolom a munkát”, meg ilyesmi, mert lehet, hogy ehhez meg én vagyok a hülye.

Tényleg csak a benyomásaimat próbáltam leírni, elnézést.

Baráti üdvözlettel: Norton