Fórum - Kaland II.

- Persze, hogy hallottam róluk - válaszolt Black. - Az illegális bevándorlás évek óta komoly problémát jelent az országnak.

- Nem is tudom, hogyan mondjam el nektek, hogy ne nézzetek teljesen őrültnek - válaszolta Kat.
- A mai nap után már nem csodálkozom semmin - válaszolta Red.
- No, akkor figyeljetek! Hallottatok már az Idegenekről? - kezdett bele a történetbe Kat.

- Szétfejelted az orromat, te rohadék! - nyögött fel Red haragosan, miközben nehézkesen feltápászkodott a földről.
- Nem lettél sokkal rondább.
White is felállt és a vérző száját tapogatta.
- Kirúgtad egy fogamat. Tudod milyen drága a pótlása?
- Mindjárt megsajnállak titeket - felelte Black szigorúan, miközben fegyvert fogott rájuk. - Na, szálljatok be a Hummerbe… de kurva lassan!
- Rendben, csak semmi durvulás… már éppen elég volt belőle.
A férfiak beültek a kocsiba.
- Ki ez a picsa? - kérdezte Red suttogva.
- Nem vagyok süket - felelte Kat.
- Na, akkor csicseregjetek! - követelte határozottan Black. - Mi a fene folyik itt?
White nyomozó sóhajtott.
- Túl régen zsaroltok már engem.
- Te is őt zsarolod? - lepődött meg Red.
- Ezek szerint te is… ezt én se tudtam rólad - felelte Black. - Mit terveztél ellenünk? - fordult újra a nyomozó felé.
White láthatóan kellemetlenül érezte magát.
- Mivel elegem lett belőletek, én is utánatok néztem, és megtudtam a múltatokról ezt, azt. Tudom, mit műveltetek Nigériában.
- Mondjuk, ez nem lep meg, bár az Red hibája volt. De erről ne beszéljünk inkább! Mit terveztél ellenünk?
- Félre akartalak tenni titeket az útból - vont vállat a rendőr. - Túl nagy veszélyt jelentettetek rám.
- Te aztán őszinte vagy!
- Nem mindegy már, ha úgyis kinyírsz?
- Mondjuk, az igaz.
- A hentes egy régi barátom, akivel együtt jártunk tekézni és gyúrni. Hogy nemrég feldarabolta a feleségét… nos, az engem is meglepett… de senki se lehet tökéletes.
- Az egyszer biztos.
- Úgy terveztem, hogy segíthet nekem elkapni titeket, de közben már rájöttem arra, hogy nem egészen olyan ember, mint ahogy eddig hittem róla. A könnyed modorú haver álarca mögött egy igazi pszichopata rejlik. Valószínűleg már sok emberrel végzett.
- Az könnyen meglehet! - értett egyet Red. - Én rögtön láttam rajta, hogy egy őrült! Még a fegyverektől se fél.
- A kutyák vajon honnan jöttek? - kérdezte Black.
- Nem messze innen lakik egy család, aki szelindekeket tenyészt - közölte a nyomozó. - Felmértem a terepet, mielőtt ide csaltalak benneteket. A hentes valószínűleg a család furgonját lopta el, amikor szökni próbált. Tudjátok a raktárépületnek több kijárata is van. Egy hatalmas labirintus az egész. Még én sem ismerem ki teljesen.
Black sóhajtott.
- És te ki vagy? - kérdezte a volán mögött ülő nőtől.
- Katnak hívnak. Én nem rátok vadászom, de úgy vélem, segíthettek az ügyemben.
A férfiak meglepetten néztek össze.
- Mibe akarsz még te is belerángatni minket?

Elmélkedését egy kocsi motorjának zaja szakította félbe. Egy koromfekete Hummer állt meg mellettük, és egy nő integetett ki az ablakon.

- No mi lesz? Jöttök vagy nem?

A hentes rémülten ugrott vissza a kocsiba és csikorgó gumikkal elviharzott. A kutyák fura módon a kocsi után szaladtak, mintha a gépjármű „tolvaját” üldözték volna.

A két fejvadász rémülten figyelte a jelenetet, de Red még mindig fegyvert fogott az egykori katonatársára.

- Csak a pénzről van szó? Azért csinálod? - kérdezte Black. - Neked a vérdíj többet ér, mint a becsület?
- Meglehet - vigyorgott a másik.
- És a hentes honnan ismeri a múltunkat?
A másik csak sejtelmesen mosolygott.
- Fogalmam sincs róla.
- Valóban? - kérdezte Black

Közben fura módon úgy látta, mintha megcsillant volna valami egy háztetőn. Az ilyesmit már ismerte: mintha egy puskának a távcsöve lett volna.
„Figyel valaki!”

Ösztönei veszélyt jeleztek. Bár sejtette, hogy kockázatos dolgot művel, összegörnyedve Rednek ugrott, akit meglepett a váratlan mozdulat, és mindketten a földre kerültek. Ezzel egy időben lövés dörrent valahonnan, és egy golyó csapódott egy villanyoszlopba, nem messzire tőlük.

Black közben maga alá teperte Redet, majd mindkét karját lefogva megfejelte háromszor, hogy még a homloka is megfájdult tőle.

Red teste elernyedt, miközben elengedte a fegyverét. White ezalatt félig kábult állapotban megpróbált feltápászkodni a földről, ezért Black az utolsó megmaradt energiáját felhasználva szájba rúgta a nyomozót, hogy ő is leheveredett Red mellé.

„Így aztán nehéz lesz kihallgatni őket” - gondolta Black, de rögtön fedezéket keresett egy fa mögött, nehogy az ismeretlen lövész őt vegye célba.

A kutyák azonban hamar visszatértek, és meg kell hagyni, hogy igen gyorsan futottak felé. Blacknek szinte halálfélelme volt, de lövések dörrentek, és a dögök hullani kezdtek, mint a legyek. Az ismeretlen lövész neki segített. De hát miért? Hosszú ideig várakozott, ám a titokzatos alak nem adott jelt magáról. Valószínűleg elpályázott valamerre.

Ebben a pillanatban dühös ugatás hangzott fel a közelből. A raktár felől futva érkezett hat erős szelindek. Láthatóan nem kedves kis szobakutyák voltak, bár azt nem lehetett tudni, hogy valójában kire is haragszanak.

Kiszállt a célszemély a kocsiból. Black és Red reflexből a fegyverükhöz kaptak, kibiztosították és a Hentesre fogták, aki harsányan nevetni kezdett és megszólalt:
- Ó, igen! A két Nigériai csodakatona, vagy inkább civilek mészárosa? Áruljátok el, hogy mennyi lóvét kaptatok azért az elfuserált munkáért? Kézigránátot dobni egy házba, ahol anyák és gyermekeik laktak... Ilyet csak balfékek tesznek, no meg a mészárosok!
- Kussolj, Hentes! Neked nem osztottunk lapot! - rivallt rá Red.
- Pedig olyan aranyosan sikítottál, amikor bárdot fogtam a nyakadhoz, Red! Nah, mi lesz? Meghúzod. vagy sem? Légy férfi!
- Majd én teszek róla, hogy disznó legyél a böllérek poklában! - Black válasza után Red a fegyverét a régi zsoldostársa fejéhez irányította.
- Ne haragudj, Black! Másfelől fúj a szél, barátom ...

Mielőtt White válaszolhatott volna, az épület takarásából egy kopott furgon száguldott elő, a volánnál pedig az eszelősen vigyorgó hentes ült.

White aránylag nehezen viselte a fejcsapást, de magához tért, és próbált feltápászkodni. Ezernyi darázs döngicsélt a fülében, hiszen rég kapott már ekkorát. Feltérdelt, majd körbenézett, de a látása még nem tisztult ki teljesen. Azt viszont ki tudta venni, hogy két alak közeledett felé, sőt, meglehetősen sietősen. Black most nem a kezét, hanem a lábát részesítette előnyben. Pontosabban a bakancsa vasalt orrát, amivel szó nélkül hasba rúgta Whiteot. A nyomozó ismét begörnyedt, mert a fájdalom-darazsak már a gyomrában is szurkáltak. Eldőlt a földön, de annyi szufla maradt még benne, hogy hátára forduljon, és köpjön egy véreset a zaklatói felé.
- Nocsak, nocsak! A mi nyomozónk! Meglehetősen rossz passzban. Vajon kihallgatható állapotban van, vagy kell még egy kis igazság szérum? - Black elméjében a vér látványa lassan eltakarta a napot a józan esze fölül. Red csendben volt. Egyelőre...

Red a csuklóit dörzsölgette.
- Kösz. De igazán.
- Ne fárassz. Amúgy hol a levágott fej? Csak azért találtad ki, hogy leplezd, mekkora balfék voltál, amikor besétáltál a csapdájukba?
Red pislantott.
- Rühellek.
- Kölcsönös. Most mondd el, ki az a nő.
- De hát tényleg nem tudom! Egy másik elmebeteg. Aki ilyen fickókkal haverkodik, mint a hentes, az nem lehet normális.
- Igazad lehet. Aki szépfiúnak nevez téged, az semmiképpen nem lehet normális. Amúgy valaki figyel.
- Tudom. Én lelépek innen.
Black intett.
- Nem jó ötlet. Követni fognak. Most tudjuk, hol vannak. Amúgy sincs ínyemre a menekülés.
- Mit akarsz?
- Nem tetszik ez a balhé. Azt hiszem, kikérdezem White barátomat.
Red villámgyorsan előkapta a pisztolyát, és a raktárajtó fedezékébe ugrott.
- Te idehoztál egy zsarut?
- Magától jött.
- Hol van?
- Itt a sarkon túl. Volt egy vitánk a múlt pénteki hoki mérkőzésről. Velem tartasz, vagy csak feltartasz?

Kat a raktárral szomszédos épület tetejéről figyelte, ahogy a két férfi kijön a raktárból.
- Jól van, fiúk! Lássuk, hová mentek.
Elővette a mobilját:
- Édesem, engedd ki szépen a kutyáidat, kövessék őket, és derítsenek ki róluk mindent! Érted? Mindent tudni akarok róluk, még az alsógatyájuk színét is! Egyelőre csak infókat kérek! Nem, ha ki akartam volna őket nyírni, innen simán le tudtam volna szedni őket! Nem érdekelnek a zsaruk, meg különben is megvannak a kapcsolataim. Meglátjuk!
Kat elrakta a mobilt.
- Ha végeztem a melómmal, szépfiú, akkor eltársalgunk egy kicsit.

- Ki lehetett a nőnek a célpontja? - kérdezte Black.
- A faszom se tudja, értsd már meg, de a jelek szerint nem én voltam az! Tényleg nem akarsz elengedni? Már te is állattá váltál? Felejtsük már el azt a nigériai dolgot!
- Rendben… bár erősen gondolkodom rajta.
- Akkor… most mit akarsz tenni velem? Van nálad nátrium pentotál, vagy ilyesmi?
- Mi vagyok én, gyógyszerész? Ha én ki akarnálak ütni, ki is ütnélek, de ahhoz az öklöm is elég lenne, hidd el!
- Akkor elengednél? Cimbora!
- Már cimborák lettünk?
- Elvágnád a köteleimet?
- Szerintem nálad is volt kés, amikor idejöttél, meg mindenféle egyéb eszköz.
- Igazad van - sóhajtott Red. - Lövő, ütő, sokkoló, döfő, vágó, sőt hogy is mondjam… még trancsírozó eszközöm is volt.
- Na, jól van… elengedlek, de csak akkor, ha mindketten utána megyünk a pasasnak!
- Ezt nem mondod komolyan!
- De bizony komolyan mondom.

Black mindent látott a raktárkapu rejtekéből, egy pillanatra kizökkent. Mi történik itt? Ki ez a nő, és mi köze a henteshez?...
Amikor újra bepillantott, a raktárban senkit nem látott, csak Redet a széken, közel a raktár falához, szinte az ablaksor alatt, ezért is hallhatta meg kintről Red ordítását. Átfutott a fején a gondolat, hogy a hentes vagy mégiscsak amatőr, vagy ami sokkal valószínűbb, nem érdekelte, hogy bárki megláthatja, és ez már olyasmire engedett következtetni, ami sötét képet rajzolt róla.
Black beosont, figyelve az ajtót, amin a nő kilépett, aztán leguggolt pár lépésnyire a székhez kötözött embertől, hogy minél kisebb célpontot nyújtson.
- Hahó cimbora!
- Hála az égnek! Szabadíts ki gyorsan, mielőtt visszajönnek!
Hangjában valódi rémület hangzott, Black úgy helyezkedett, hogy a szék és a fal közé kerüljön.
- Mondj egy jó okot.
- A pasas elmebeteg! Nem tudom, ki szabadította ránk, de már várt! Rám várt, érted? Csapda volt.
- Aki feldarabolja a feleségét, az ritkán normális.
- Nincs felesége, nem is volt soha! Hát nem érted? Ez egy pszichopata!
- Beszélj.
- Amikor beléptem, bárgyú arccal nézett rám, nem rejtőzködött. Úgy nézett ki, mint aki be van állva. Felemeltem a pisztolyomat, hogy agyonlőjem, de ekkor ő is felemelte a kezét. Egy levágott emberi fejet tartott felém. Egy pillanatra szinte lefagytam, erre nem számítottam. Egy taser pisztollyal ütött ki, nem tudtam védekezni, amíg idekötözött. Még a pisztolyomat se vette el, itt van nálam a tokjában! Egy szót sem szólt, csak jött felém azzal a késsel, amikor odakint zajt csaptál. Akkor elment az ajtóig, kinézett, majd visszajött. Akkor jött be a nő.
- Ismered?
- Honnan a retekből ismerném?
Black elgondolkozva nézett rá. Nem az nem tetszett neki, amiről beszélt, hanem ahogyan beszélt. Az ő múltjukkal, az ő szakmájukban már épp eleget láttak, nem ijedtek meg különösebben, Red azonban most szinte remegett a félelemtől.
- Merre ment a hentes?
- Úgy láttam, hogy a túlsó fal közelében a padlón van valami csapóajtó. Oda ment le.
Black a jelzett hely felé indult maga előtt tartva a fegyverét.
- Ne hagyj itt!
- Pofa be!
A padlón valóban látszott a csapóajtó, és a porban látható nyomokból ítélve sűrűn használhatta valaki. Visszaosont társához, és előhúzta a machetét.
- Ha kiszabadítalak, mit teszel?
Red szemei szinte kigúvadtak.
- Eltűnök innen a francba, mégis mit gondolsz?
- Mitől félsz ilyen rohadtul?
- Te nem láttad a szemét... Itt valami sötét dolog folyik, és engem nem érdekel, mi lehet az. Engedj végre el!

-Ki ez a szépfiú itt a széken?
A nő közelebb hajolt a székhez kötözött férfihoz.
- Ha előbb szóltok, szívesen foglalkoztam volna én is vele egy kicsikét - szólt Kat, és megcirógatta a Red arcát, majd a nagydarab férfihoz fordult.
- Jaj, ne nézz már így! Adj neki nátrium pentotált, de finoman adagold, ha nem akarod idő előtt kiütni!
Kat észrevette a gravírozott töltényt a földön.
- Hát itt vagy! - Felemelte, leporolta. - Akkor én megyek is! Bocs, szépfiú - fordult a fejvadászhoz -, szívesen eltársalogtam volna veled. Talán, legközelebb!
A nő pedig szimplán kisétált azon az ajtón, ahonnan jött.

A raktárban kivágódott az ajtó, Kat lépett be rajta, jobb kezében egy snipert tartott. A nő körülnézett, de nem igazán zavarta, mi történik odabent.
- Bocs, fiúk, hogy így megzavarom a hancúrozásotokat! Itt felejtettem az arannyal gravírozott töltényemet. Az ügyfelem meg ragaszkodik ahhoz, hogy azzal lőjem ki az üzlettársát. A töltényre a "Menj a pokolba!" szöveget vésték. Nem láttátok valahol? Ja, és ha végeztetek itt, a kupit takarítsátok fel! És jobb, ha megcsináljátok, mielőtt visszaérek!

Összeszedte magát. Nem rágódhat a múlton akcióhelyzetben, most a szokásosnál is óvatosabbá vált. Nem becsülhette le ellenfelét. Amaz meglepte Redet, márpedig a fejvadász se volt kezdő. Nagyon sok kérdés felmerült benne ezzel kapcsolatban. Redet belső körökben csak "Árnyék"-nak becézték, híres volt arról, hogy szinte a semmiből bukkant elő és tűnt is el nyomtalanul. Black nem tudta elképzelni, hogy Red gyanútlanul belesétált volna egy csapdába. Hacsak nem a hentes tudott az érkezéséről.

Black elhúzta a száját.

White esetleg kétfelé kommunikál?... Talán a hentes nem is az, akinek gondolták. Mi van, ha a zsaruval játszik össze? Black zsarolta őt, ráadásul Reddel együtt túl régóta voltak színen, elképzelhető, hogy valaki rájött a kapcsolatukra, ami nyilván veszélyes lehett Whitera nézve. Ezek után könnyen elképzelhető, hogy felbérelte a hentest, hogy végezzen a két fejvadásszal, akiket pedig hozzáirányított. A gondolat kijózanítólag hatott rá, hogy a tét sokkal nagyobb lehet, mint gondolta.

Ez a betyárbecsületes dolog akkor esett meg vele, amikor Reddel együtt zsoldosként szolgáltak Nigériában.

Odabent Red felüvöltött. White önkéntelenül is odapillantott, mire Black rávetődött, és kicsavarta a pisztolyt a kezéből. Pillanataig sem késlekedett, halántékon vágta a zsarut, csak ezután vetett egy gyors pillantást az ablakra. Red még mindig a széken ült, láthatólag nem volt baja a rémületen kívül, de a másik pasast nem látta. Riválisa egy szót formált ajkaival, és bár most hangja nem hallatszott Black letudta olvasni szájáról.
" - Meglátott!"
Black aprót biccentett, és futva indult a sarok felé. Nem volt ínyére, hogy vadászból prédává váljon, így elébe ment a dolognak. White jó ideig ki lesz ütve, vele késpbb foglalkozik, most fontosabb teendője volt. A sarokhoz érve kilesett, de senkit nem látott az elhagyatott udvaron. A hentesnél ugyan nem látott lőfegyvert, mégsem akarta kockáztatni, hogy átrohan a nyílt területen. Meglepő módon kezdte élvezni a balhét, mint a régi időkben. Talán még jól is elsülhet a dolog. A fal mentén araszolt a raktár bejárata felé, közben azon töprengve, hogy ha segítene Rednek, az vajon mellé állna a közös ellenség ellen, vagy a saját játszmáját játszaná?... Bosszúsan gondolt arra, hogy már megint valamiféle betyárbecsületet érez, noha pont az keverte annak idején bajba.

Mikor a raktárépülethez ért, izgatottan lesett be az ablakon, és meglepő kép fogadta: Red fejvadászt pillantotta meg egy székhez kötözve - előtte egy nagydarab férfi állt, aki egy csontozó kés élét ellenőrizte éppen. Red finoman szólva sem tűnt boldognak: a szeme kigúvadt, és úgy ült ott, mint aki beszarni készül.

Black számára Red egy rivális volt, de úgy érezte, hogy mégis segítenie kell rajta. Ez a jóságos gondolat azonban hamar kiment az alkoholködös agyából, amikor valaki egy hangtompítós pisztolyt tartott egészen közel a fejéhez.

Oldalra pillantva White nyomozó haragos tekintetével találkozott a pillantása. Talán a kannás bor miatt veszíthette el az éberségét, és azért lepte meg ilyen könnyen a másik.
- Azt hittem, barátok vagyunk… - szólalt meg remegő hangon.
- Gyűlölöm a zsarolókat!
- Mielőtt meghúzod a ravaszt, tudnod kell, hogy ha engem eltesznek láb alól, akkor egy barátom rögtön nyilvánosságra hozza azokat a bizonyos felvételeket… ha érted, mire célzok!
- Brownra gondolsz? Róla már gondoskodtam. Hidd el, nem fognak nyilvánosságra kerülni a felvételeid! Most viszont én célzok terád, méghozzá egészen közelről!
- Legalább Redre gondolj! Ha késlekedünk, az a vadállat feldarabolja!
- És ki nem szarja le? Szerinted érdekel ez engem? - vonta meg széles vállát White nyomozó, miközben Black szólítójához nyomta a hangtompítós pisztolyát.
- Hidd el, ez a fegyver lenyomozhatatlan!
A fejvadász szíve a torkában dobogott.
„Most mi a fenét csináljak?”

Mindig minimum két fegyvert vitt magával, nem ártott az óvatosság. Ha netalán közelharcra kerül a sor, jobban preferált egy kést. Megmosakodott, felkapta dzsekijét, hogy ellenőrizze az összhatást. Enyhén kócos, nagyon borostás, jellegtelen arcú fickó, semmi érdekes. A bő szabású dzseki alatt nem látszott egyik fegyver sem, Black elégedetten bólintott.
Jó lesz. Csak még egy apróság.
Visszalépett az asztalhoz, telitöltött borral egy másik poharat, felhajtotta, aztán a kijárat felé indult.

Black már eléggé izzadt a kannásbor hatásától. Letörölte gyöngyöző homlokát, majd a kellékes szekrényéhez sétált. Mindig örömmel töltötte el amikor a gyilkoló eszközeit nézegette, simogatta, ahogyan most is. Mennyi emlék és vér tapad már hozzájuk, és most újra használni fogja. Főképp a vágó eszközöket sasolta, mert a "darabolós hentest" csak vágó szerszámokkal lehet elegánsan eltenni láb alól. Leöntötte a torkán az utolsó korty italát, és bevágta poharát a sarokba, ami ripityára törött.
- Induljon a disznótor! - kiáltotta nevetve, és kivette a legnagyobb machete-t a helyéről..

Szeretett magára úgy gondolni, mint jelmezes szuperhősre, afféle igazságosztóra, aki rendet vág a sötét alakok közt, nagyvonalúan megfeledkezve saját nem elhanyagolható hibáiról. Letette a bort, majd az öltözőszekrényéhez lépett, melynek felső polcán egy rejtett rekeszben tartotta fegyvereit. Kedvence egy klasszikus .357-es Magnum volt, ám ezt túl feltűnőnek tartotta. Sóhajtva rakta vissza dobozába, és egy Desert Eaglet húzott elő helyette.

White nyomozó nem örült a hívásának, bár már számított rá. Neki is voltak informátorai az utcákon, és alvilági körökben. Egyes dolgokat pedig nem a rendőrségnek adott át, hanem a fejvadász barátjának. Most is ez történt. Közölte, hogy a „darabolós hentes” egy elhagyatott raktárépületben bujkál, és azt is megmondta, hogy pontosan hol.
„Ez könnyű meló lesz!” - gondolta örömmel Black.
Nem is sejtette, hogy mekkorát téved!

Kevert magának egy vodka martinit, vagyis... kit akarunk átverni: töltött egy deci kannásbort. Amíg a savanyú lőrét szopogatta, úgy döntött fel is hívja nyomozó barátját. Az anonim alkoholistáknál ismerték meg egymást, körülbelül három éve.

Igaz, hogy belső embere neki is volt, egy korrupt nyomozó személyében, aki ellen volt néhány érdekes hangfelvétele, de nem hozta őket nyilvánosságra. Cserébe az illető olykor infókkal látta el őt, különböző szökésben lévő bűnözőkkel kapcsolatban, és ennek köszönhetően gyakran fordult elő, hogy hamarabb fogott el valakit, mint a rendőrség, így megkaphatta a jutalmat. Úgy gondolta, most is hasznát veheti a nyomozó „barátjának”.